Öveges József Kossuth-díjas tanár, fizikai szakíró, a természettudományos ismeretterjesztés kiemelkedő alakja volt. A Tanár úr a kísérletező fizikatanítás, a népművelés kiemelkedő szószólója volt, a televíziós műsora ma is szórakoztató és tanulságos mindenki számára.
„Amit még tegnap nem tudtunk mérni, azt újabb felismerésen alapuló berendezéssel ma már mérni tudjuk. És a ma még nem mérhető mennyiségek holnap vagy holnapután minden bizonnyal mérhetővé válnak.” (Öveges József: A legújabb kor fizikája)
1895. november 10-én született a Zala megyei Pákán, tanítócsaládban. A győri bencésekhez, majd a kecskeméti piaristákhoz járt gimnáziumba, 1912-ben lépett be a piarista rendbe. 1919-ben matematika-fizika szakos tanári oklevelet szerzett a budapesti egyetemen, 1920-ban pappá szentelték és a rend gimnáziumaiban tanított. 1946-ban kilépett a rendből, s a Közgazdasági Egyetem tanárképző intézetének fizikatanára lett, 1948-tól 1955-ös nyugdíjazásáig a Pedagógiai Főiskola tanszékvezető tanára volt.
Tévéműsora volt és több mint harminc kötete jelent meg
Első könyvét még Tatán írta 1929-ben, Időjóslás és időmeghatározás címmel, amelyre az előfizetőket neki kellett összegyűjtenie – akár Csokonai korában. Tankönyvíróként 1935-ben mutatkozott be Összefoglaló kérdések a fizikából című érettségi előkészítő könyvével. Ezután kérték fel 1939-ben a Kis Fizika megírására, amelyet még a Rákosi-korszakban is tankönyvként használtak. Utolsó tankönyve, az Elektrotechnika 1970-ben jelent meg.
Tankönyveivel párhuzamosan jelentek meg ismeretterjesztő művei, mint például az Időjóslás és időhatározás című 1924-ben, amelyet akkoriban így reklámoztak: „dobja el az esernyőjét, vegye meg Öveges könyvét” – idézte fel Görbe László, hozzátéve, hogy ezek a tudományt népszerűsítő könyvek tíz-, olykor húszezer példányban is elkeltek.
Az 1950-es évek első felétől írásaival, könyveivel, rádió- és televíziós sorozataival megalapozta az új magyar természettudományos ismeretterjesztést.
A teljesen képzetlenek számára is érthetően magyarázta el a bonyolult kísérleteket, sokat egyszerű eszközökkel, egy konyhaasztalon is el lehetett végezni. Szuggesztív tanáregyéniség volt, a televízió 1957-es megnyitóműsorában már félórát kapott, amelynek igen jó visszhangja lett. Ezután 12 éven át mutatta be közérthető, ízes magyar nyelven fizikai kísérleteit a képernyőn – milliók érdeklődését keltve fel a hangtani, hőtani, fénytani és elektromos jelenségek iránt. Havonta jelentkező műsora igazi tévésztárrá tette, a televízió 100 kérdés – 100 felelet című műsorát is vezette 1958-69 között. 1946-os megalapításától szerzője, később szerkesztője volt az Élet és Tudomány című lapnak.
Öveges a kísérletező fizikatanítás, a népművelés kiemelkedő szószólója volt. A Tudományos Ismeretterjesztő Társulatban (TIT) filmvetítéses előadásokat tartott, kezdeményezésére épült fel Bocskai út és a Zsombolya út sarkán a TIT Természettudományi Stúdiója. Az itteni tudományos játékszobát egyfajta „Csodák palotájának” képzelte el, ahol szülők és gyermekek együtt ismerkedhetnek a természet törvényeivel. Másik nagy álma a tudománybarát körök létrehozása volt, ezek a mai napig működnek. Öveges irányításával valósultak meg az új típusú tudománynépszerűsítő programok Magyarországon.
A Kossuth-díj alapításának évében, 1948-ban a legelsők között kapta meg az elismerést, az indoklás szerint „fizikai kísérleti eszközök olcsó előállításáért”. 1962-ben Bugát Pál emlékéremmel, 1970-ben SZOT-díjjal tüntették ki. Több mint harminc kötete jelent meg, válogatott írásai Nagy Öveges-könyv címmel 1989-ben láttak napvilágot. 1995-ben, születésének századik évfordulóján került forgalomba a munkásságának legfőbb értékeit bemutató CD-lemez, két éve legkedvesebb kísérleteit bemutató DVD-sorozat is napvilágot látott, amelyet a professzort bemutató portréfilm tesz teljessé.
Az 1979. szeptember 4-én elhunyt Öveges József nevét több iskola és intézmény viseli, Tatán szobra áll, emlékét őrzi az Öveges József fizikai tanulmányi verseny, melyet az általános iskolák nyolcadik osztályosai és gimnazisták számára hirdetnek meg.
