„Egyszer volt, hol nem volt, avvót, hogy mán szabad választások keretibe kitakarodtak a magyarok fődjirűl a tatárok, oszt I. Fülkefor lett a kerál.” Ilyen az, amikor Parti Nagy Lajos mesél. – Részlet
„Vót es öröm, vígan zakatót a Nemzeti Együttműködés Rendszere, Rolex karóra se jobban. Még pár bakarasz, pár csipisz iramodás, oszt eppoly jó lesz minékünk, mint Kádár apánk alatt az annóba, teprenkedett a nép, mer mind azt látta a keráli tévébe, hogy siker hág sikerre, sarkalat sarkalatra, és kalap. Rendes, istenfélő magyar nép vót, nem úgy, mint az előző, emmán tutta, hogy csak az lessz, ami bé vagyon ígérve, megszorítás penig nem vót, amíg meg nem haltak.”
Ez a könyv az első évet, az első 53 írást tartalmazza abból a sorozatból, amit 2011 áprilisában kezdtem el írni az Élet és Irodalom Páratlan oldalán, Magyar mesék címmel. Ezek természetesen álmesék, a népmese bizonyos elemeit, nyelvét imitáló teherbíró kisformák, abszurdok a rögvaló abszurditásáról, hazanzák, glosszák a helyzet margójára. Okom bőven volt rájuk, célom velük csak annyiban, hogy egy hagyományos, mégis szabad műformába ,,becsatornázzam” az írói, állampolgári köz-érzetemet.
Parti Nagy Lajos 1953-ban született Szekszárdon. Napjaink egyik legzseniálisabb nyelvművésze. Versben, prózában, drámában egyaránt képes jelentőset alkotni.
Képes bárki bőrébe bújni, például Sárbogárdi Jolán néven publikálta A test angyala című művét, amelyben a szerelmesregény-füzeteket parodizálta. Az Ibusár, az Esti kréta vagy A hullámzó Balaton a kortárs irodalom remekei. Regényét, a Hősöm terét 2000-ben; gyűjteményes, 12 évet átfogó, Grafitnesz című verseskötetét 2003-ban, az Ünnepi Könyvhétre jelentette meg a Magvető. A Graftinesz minden ízében nagyszabású vállalkozás. Bravúros falfirkák szövődnek egymásba ezeken a lapokon. Parti nagy több mint tíz évig rajzolgatta őket.
Parti Nagy Lajos két novelláján (A fagyott kutya lába, A hullámzó Balaton) alapul Pálfi György második nagyjátékfilmje – Taxidermia –, amelyet 2006-ban mutattak be, és többek között a Filmszemle fődíját is elnyerte.
Banga Ferenccel közösen jegyzi 2007-es könyvét, A vak murmutért, amelyben Parti Nagy arra keresi a választ, miként írható le a Föld az elemek szintjén, azaz a föld, a víz, a tűz és a levegő hogyan hatja át a mindenséget. A szerzőpáros 2008-ban újabb kötettel jelentkezett (A pecsenyehattyúk és más mesék), amelybe tizenhárom történetet választottak különféle országok meséiből.
Parti Nagy Lajos: Fülkefor és vidéke – Magyar mesék
(Részlet a könyvből)
1.
(Gyöngyös pata audiban)
Egyszer volt, hol nem volt, avvót, hogy útba vót neki, minek utánna Orbán Viktor főment a várba. Bécsöngetett. Schmitt Pál epp otthol vót, leckézett. Gyere, Pali Gyöngyöspatára, mondotta I. Fülkefor, béjelentkezünk alattomba a Véderő kiképzésire, nem árt a küs mozgás az áldott magyar terepen. Karikásustor, airsoft-lövészet műanyag-golóbisokval, kis éji harcászat, minden. Na, Schmitt Pál ezútta nem ellenközött, abba a hejbe bécsukta a füzetjit, bé a koronás tolltartót, oszt ment a kerál után. Vitte a tárogatót, meg a bokszkesztyűjit, mer az külön mondva lett, hogy szükséges. Út közbe fővették a Kövér Lászlót, meg a Pintér Sándort, hejszen vót még hely hátul, ne fogyjék hejába az a drága karvalybenzin. Csudák csudája, nem vót forgalom semmi, csak ilyen rendőrmotoros félék ámbojogtak tél-túl, egy tucat előttük, egy tucat megettük darualakzatba. Alig es nénózkottak párat, mán leértek. Ottan szépen csöngettek, béregisztráltak, amit követően tevékeny részt vettek a tábor marcona életibe, edzett sportolók lévén maguk es. Az esemény időtartama alatt beszédet mondott Farkas Flórián. Schmitt Pál ezenközbe béírt a vendégkönyvbe, ahogy a csillag megy az égen: „már Eleink, e legbékéseb nép is fegyvert s vitézt énekeltek, amit szívből kivánok. Espá.” Azomba tett egy bíráló észrevételt es, mondván, airsoft helett csak szebb lenne a „léglágy”, ha má magyar nyelv van a szánkba. Ezt a kiigazéttást V. Dereő a Kárpát-Magyar Nagyhaza nevibe meg es ígérte, majd haza lett a haladás. Bódogan éltek, amíg itt a vége, fuss el véle. A címer meg így lött: héccő vágott mezőn gyöngyös pata audiban.
(2011 április 13)
2.
(Egy messzilátó Kézjegy)
Egyszer volt, hol nem volt, avvót, hogy főment a Keráli Magyar Televízijó a Várba, nemá ott ne vót légyen, mikó maga Schmitt Pál ezer évre ellássa kézjegyivel a Magyarország Alaptörvényit. Húsvét vót, meg es vót nékijök terítvel duskán, Magyar zászló, EU-zászló, Sonka, Tojás, Szent Korona, mer azt fővitték a fönnvalók nehezéknek. Vót egy koronalift, oszt abba. Két riporter vót, az eggyik térdepölt, a másik dettó. Mondotta, aki térdelt, hogy hát Bullának se túlzás nevezhetni, ami ott feküszik az Elnök Úr Asztalán, lévén az úgy ki van dógozval, akar a leghúsvétibb magyar sonka vagy legmagyarabb húsvéti, lényeg, hogy ollan érett. Érettünk szenvedett, vette átal a szót, amellik térdelt, érettünk szenvedett efektív kereszthalált Jézus Krisztusunk, akinek a Főtámadásának szép évfordulóján ez az Új Időszámítás sorra kerül, tisztőtt Elnök Úr! Akkó a másik sajtómunkás az elragattatottságtúl kézcsókra nyútotta száját, s így szólt: Az Ön messzilátó Kézjegye Szent Istvánééval fog vetekedendeni a Nemzet Föltámadó Emlékezetiben, sőt! No, Schmitt Pál kisportolt orcáján átsuhant, ami átsuhant, s eccőcsak megállétotta Tollát a levegőbe, s aszonta. Kedves Magyar Nép, én ezt a törvént níztem balrú, níztem Jobbrú, magamval, mint a nemzet egységivel sokat esszetanakodék, s bezon mondom, nincs ez még készen. Arrul nem beszélve, hogy nem es a többségé, kedves Nép, hanem ellenkezőleg. Ennek folyamányaképpen átérezve a pillanat jelentoségit, én ezt magyar hazafiként nem és nem írom alá. Ezzel fölállott, de mint a szikla, oszt vonút kifele a számos termein átal. Akkó a síri csöndbe beléklakkant egy taps. Osztán kettő, három, kilenc, hetvenhét. Akkora taps, mint még az újkori Olimpián se. Bódogan élt, amíg meg nem csördűt a telefon.
(2011 április 20)
