A távoli históriába kalauzoló köteteivel komoly küldetést töltött be: kedvet ébresztett az egyes történelmi korok és személyiségek alaposabb megismerésére. 115 éve született Passuth László író, műfordító, nagy sikerű történelmi regények szerzője.
„A történelmi regényt mi kissé magyar műfajnak tartjuk, hiszen a romantika évtizedeiből kinőve, sok kitűnő írónk élte bele magát múlt korok világába. Minálunk született meg a keserű, semmit nem szépítő önkritika, mely sorozatos nemzeti katasztrófáinkért közállapotainkat, társadalmi helyzetünket vette górcső alá.”
Passuth László 1900. július 15-én született Budapesten, és bár a fővárosban született, kora ifjúságát Kolozsváron töltötte. Egyetemi tanulmányait is ott kezdte, majd a szegedi egyetem jogi karán folytatta, s állam- és jogtudományi doktori oklevelet szerzett. 1921-től-től harminc éven át megbecsült banktisztviselőként dolgozott: a fővárosi Magyar-Olasz Bank Rt. tisztviselője – 1922-23-ban a bank milánói kirendeltségének munkatársa -, 1932 és 1945 között a Károly körúti bankfiók igazgatója volt. 1951-től 1960-ig, nyugdíjba vonulásáig az Országos Fordítóiroda alkalmazottjaként dolgozott, latin, angol, francia, német olasz, görög, spanyol és portugál nyelvekből fordított.
Írói pályáját útirajzokkal, történelmi tanulmányokkal, kulturális lapfordításokkal kezdte az 1920-as évek közepén, írásai a Nyugat, a Szép Szó, a Magyar Szemle, a Jelenkor és a Válasz hasábjain jelentek meg. A Magyar Nemzetnek alapításától kezdve külső munkatársa volt. A harmincas évekre már birtokában volt a rá jellemző óriási és sokoldalú műveltség java részének. 1937-ben megjelent első regénye, az Eurázia, és ugyanebben az évben kiadott tanulmánykötete, az Esztergomi symposion, azt mutatja, hogy egyaránt élt benne a regényíró és a történész. Móricz Zsigmond biztatására vállalkozott máig legnépszerűbb műve, az Esőisten siratja Mexikót megírására. Az 1939-ben kiadott, Cortez felfedező és hódító útjáról írt történelmi regény országos hírnevet hozott szerzőjének, aki ezzel megtalálta saját műfaját, stílusát. A spanyol és indián kultúra találkozását bemutató korkép kedvelt olvasmány lett a föld számos nyelvterületén.
A spanyol trilógia további darabjai (Fekete bársonyban, A harmadik udvarmester) mellett nagyméretű, színes tablókban mutatta be a hazai és az európai történelem kiemelkedő alakjait. A magyar történelem felidézését a Sasnak körme között című, Zrínyi Ilonáról szóló regényével indította meg, a Báthoryakról szól a Négy szél Erdélyben, II. Endrét mutatja be a Hétszer vágott mező, Zsigmond királyt idézi fel a Tört királytükör című műve. A múltidézésben külön vonulatot jelentenek a nagy művészeknek, főként muzsikusoknak emléket állító kor- és jellemrajzok. Monteverdiről szól A mantuai herceg muzsikusa, Gesualdo életét követi nyomon a Madrigál, Raffaello alkotói pályáját mutatja be az Aranyködben fáznak az istenek.
Passuth társadalmi regényeket is írt: a bankok világáról (Forgóajtó), az ellenállási mozgalomról (Felhő és oázis), de ezeknek a népszerűsége nem érte el történelmi regényeinek nagy közönségsikerét. A távoli históriába kalauzoló köteteivel komoly küldetést töltött be: kedvet ébresztett az egyes történelmi korok és személyiségek alaposabb megismerésére. Történelmi regényeinek fontos erénye az eredeti forrásokból merített hitelesség. Passuth László tudós szinten volt otthonos a történelemben, régészetben, művészetekben. Kivételes tárgyi tudással és kiegyensúlyozott mesélőkedvvel ismertette meg olvasók százezreivel a letűnt századok nevezetességeinek életútját, viselkedését, szokásait. Évtizedeken át ő volt a legtöbb kiadásban, legnagyobb példányszámban megjelenő magyar író (s ezt életében sem, halála óta sem bocsátották meg neki az irodalom bennfentesei).
„Milyen sok férfiút tönkretett a hatalom, mely kezébe adatott, mily sokan vesztették el jószágaikat s halálos veszedelembe kerültek miatta.”
Hivatalos elismerésben nem volt része. 1948-ban kizárták az írószövetségből, 1956-ig csak álnéven írhatott. 1945-1960 között a Magyar PEN Klub főtitkára volt, bár 1948 és 1957 között csak névleges volt e tisztsége.
Passuth László a magánéletében ugyanolyan választékos stílusú volt, mint mondatai szövegezésében, cselekményeinek szerkesztésében. Személyes megjelenésében a mértéktartó elegancia és a modorbeli kedvesség, szívélyesség volt jellemzője. Miután Tihanyban nyaralót épített, a hatvanas évektől néhány regénye ott született a nyári hónapokban. Balatonfüreden halt meg 1979. június 19-én, ahol ma utcanév őrzi emlékét, sírja a balatonarácsi katolikus temetőben van.
