J. R. R. Tolkien író, filológus, egyetemi professzor 50 éve, 1973. szeptember 2-án hunyt el. A babó és A Gyűrűk Ura, valamint A szilmarilok című regények szerzője feleségével közös sírban nyugszik, a sírfeliraton felesége neve után a Luthien, az övé után a Beren szót vésték.
Író, filológus, egyetemi professzor. Az Oxfordi Egyetemen az angolszász nyelv professzora 1925 és 1945 között, és az angol nyelv és irodalom professzora 1945-től 1959-ig. Humphrey Carpenter írja, hogy felnőttként Tolkien úgy vélte, hogy a nyelvalkotási vágy őhozzá hasonlóan sok iskolásban megvan. „Egyszer, amikor a kitalált nyelvekről volt szó, azt mondta: »Tudják, nem ritkaság az ilyesmi. Sokkal-sokkal több gyerekben benne van a kreativitás, ahogyan ma nevezik, mint gondolnánk, és korántsem korlátozódik néhány dologra. Lehet, hogy nem akarnak festeni, vagy nincs érzékük a zenéhez, és mégis szeretnének alkotni valamit. S ha az oktatás gerincét a nyelvtanítás alkotja, ez az alkotói kedv a nyelvteremtés felé fog fordulni. Ez a dolog annyira általános, hogy egy időben arra gondoltam, érdmes volna rendszeres kutatást szánni rá.«”
„Aki keres, majdnem biztosan talál, csak nem éppen mindig azt, aminek a keresésére indult.” (J. R. R. Tolkien: A babó)
J. R. R. (John Ronald Reuel) Tolkien 1892. január 3-án született a dél-afrikai Oranje szabadállam fővárosában, Bloedfonteinben. Német bevándorló bankár édesapja és angol anyja két évvel korábban költözött Afrikába, ott is házasodtak össze. Az apa 1896-ban egy trópusi betegségben meghalt, így anyja – két kicsi fiával – visszatért Angliába, ahol 1900-ban áttért a katolikus hitre. A katolicizmus döntő hatással volt Tolkien életére és munkásságára. A fiúk neveltetését katolikus szerzetesek irányították, s miután 1904-ben teljes árvaságra jutottak, anyjuk gyóntatópapja, Francis Morgan atya gondoskodott szállásukról, megélhetésükről és természetesen taníttatásukról is. Tolkien a birminghami King Edward Schoolban, majd az oxfordi Exeter College-ban folytatta tanulmányait.
Főként a nyelvészet érdekelte, az angolszász és az óangol mellett megismerkedett a kihalt gót nyelvvel is, és ez erős hatást gyakorolt rá. Játékból kialakított egy új ősgermán nyelvet, az újgótot – célja nem egy kommunikációt segítő nyelv létrehozása, csupán a szépség és a jelentés egyesítése volt. Később kezébe került a Kalevala angol fordítása és annyira megragadta a finn mitológia, hogy megtanult finnül, csak hogy eredetiben olvashassa. Mivel a finn közel állt nyelvesztétikai elképzeléseihez, felhagyott az újgóttal kapcsolatos munkájával és ennek alapján új nyelvet kezdett alkotni – ebből fejlődött ki később a quenya, a tündenyelv.
Élete során összesen tizenöt mesterséges nyelvet alkotott, s a valóságban tucatnyi európai nyelven beszélt folyékonyan.
Oxfordi egyetemi tanulmányai befejeztével, 1916-ban vette el Edith Mary Brattet, akit már tizenéves kora óta ismert. Nem sokkal később a francia hadszíntérre vezényelték, ahol részt vett a somme-i csatában, de megbetegedett és hazaküldték. A kórházban kezdte írni azokat a meséket, amelyekből később megszületett a Szilmarilok. A háború befejeztével előbb a híres oxfordi angol szótár kiadásán dolgozott, majd angol nyelvtörténetet és irodalmat tanított a leedsi egyetemen. 1925-ben tért vissza Oxfordba, ahol először a Pembroke College-ban, majd a Merton College-ban tanított.
„A világ valóban csupa veszedelem, és sok a sötét hely; de sok minden akad, ami szép, s bár a szépség ma mindenütt szomorúsággal keveredik, attól a szép még csak szebb lesz.” (J. R. R. Tolkien: A Gyűrűk Ura – A Gyűrű Szövetsége)
Három kisfiának és kislányának mesélte először Zsákos Bilbó, a félénk hobbit történetét, aki meglepetésektől hemzsegő kalandok részese lesz. A gyerekeknek nagyon tetszettek a mesék, ezért Tolkien 1930-tól lejegyezte azokat. 1937-ben látott napvilágot első híressé vált műve, a The Hobbit (magyarul 1975-ben Babó címmel, Szobotka Tibor fordításában jelent meg). A történet A szilmarilokban megteremtett Középföldén játszódik, ám a későbbi időkben. Kicsiny, összkomfortos odújában, távol a világtól lakik Mr. Baggins, a babók népének tiszteletre méltó tagja. Különös népek a babók. Apró teremtmények, nem törpék, de nem is egészen emberek. Rikító öltözetben járnak, viszont nem hordanak cipőt, hízásra hajlamosak, ami nem csoda, mert szeretik a békés, eseménytelen hétköznapokat, és mindennél jobban megvetik a kalandot. Mr. Bagginsot mégis utoléri a nagy kaland. Egy napon törpék csapata szállja meg a házát, hogy magukkal vigyék egy kalandos nagy hadjáratra a sárkány ellen, aki emberemlékezet óta őrzi a törpék ősi kincsét.
Tolkien maga nem gondolta, hogy története bárki érdeklődésére számot tartana, de könyvét rengeteg felnőtt is elolvasta és követelte a folytatást. Számos próbálkozás, kitérő, általa vagy a kiadó által nem megfelelőnek tartott kísérlet után így született meg A Gyűrűk Ura trilógia.
Tolkien tizenhét évig dolgozott a három köteten: 1954-ben jelent meg A Gyűrű szövetsége (magyarul 1969, Réz Ádám és Göncz Ádám fordításában) és A két torony (magyarul 1970), 1955-ben A király visszatér (magyarul 1970). A második és a harmadik részt Göncz Árpád, a verseket Tandori Dezső ültette át magyarra. Göncz Árpád így írt a történetről: „A Gyűrűk Ura tündérmese. Mégpedig – legalábbis terjedelmét tekintve – alighanem minden idők legnagyobb tündérmeséje. Tolkien képzelete szabadon, ráérősen kalandozik a könyv három vaskos kötetében – vagyis abban a képzelt időben, mikor a világ sorát még nem az ember szabta meg, hanem a jót és szépet, a gonoszat és álnokot egyaránt ember előtti lények, ősi erők képviselték…”
A magas kockázat miatt egyébként a könyvek olyan megállapodással jelentek meg, hogy az író mindaddig nem kap sem előleget, sem szerzői jogdíjat, amíg a kiadás el nem éri a nullszaldót, viszont ez után a nyereségből jelentős részesedése volt.
Különálló meséiben csodálatos világába kalauzol bennünket J. R. R. Tolkien, arra a varázslatos, képzelet szülte vidékre, ahol minden bizonnyal valamennyien feledhetetlen órákat, napokat töltöttünk már el.
„Sokan vannak, akik élnek, pedig halált érdemelnének. És vannak, akik meghalnak, pedig életet érdemelnének. Nekik mit tudsz adni? Hát akkor ne siess úgy a halálos ítéletekkel. Hiszen még a legbölcsebbek sem látják mindennek a végét.” (J. R. R. Tolkien: A Gyűrűk Ura – A gyűrű szövetsége)
Tolkien 1959-ben visszavonult oxfordi állásából, és 1968-ban feleségével egy csendes tengerparti kisvárosba, Bournemouthba költözött. A királynő 1972-ben Brit Birodalmi Érdemrendet adományozott neki, és az oxfordi egyetem is díszdoktorává avatta. Ars poeticájára a Jelentéktelen levél (Leaf by Niggle) című elbeszélése a legjobb példa: ennek hőse egy olyan festő, aki egész életében egy fáról készít képet, de azt állandóan átdolgozza.
J. R. R. Tolkien 1973. szeptember 2-án hunyt el Bournemouthban. Feleségével közös sírban nyugszik, a sírfeliraton felesége neve után a Luthien, az övé után a Beren szót vésték. (Beren és Luthien románca A Gyűrűk Ura-legendárium – Tolkien szerint – legfontosabb és legszebb szerelmes története.)
Tolkien új világot talált ki, az általa megálmodott Középfölde földrajzát, nyelvét, irodalmát, történelmét, mitológiáját, sőt még élővilágát is aprólékosan kidolgozta. Bár a trilógia szinte kínálta magát a megfilmesítésre, jogi és technikai nehézségek miatt csak 1978-ban készült belőle rajzfilm. Az akadályokat végül az új-zélandi Peter Jackson győzte le: az általa rendezett trilógia minden elképzelést felülmúló sikert aratott, és nem csak a jegypénztáraknál. A trilógia első részének filmváltozata 2001-ben négy, a második 2002-ben kettő, míg a harmadik – rekordnak számító – 11 Oscar-díjat kapott. A Király visszatér megdöntötte a Ben Hur és a Titanic felülmúlhatatlannak vélt rekordját, hiszen valamennyi jelölését díjra váltotta.
„Meglehetősen nehéz a feladatunkat teljesíteni az idén. Emiatt a a rettenetes háború miatt alig van valami a raktárainkban, és a gyerekek sok országban az otthonuktól távol töltik az ünnepet. Jegesmedve időt és fáradságot nem kímélve javítgatta a címlistákat.” (J. R. R. Tolkien: Karácsonyi levelek – 1940)
2022-ben mutatták be a A Gyűrűk Ura: A Hatalom Gyűrűi című sorozatot, amelyben a viszonylagos béke korszakától kezdve követhetjük nyomon egy népes szereplőgárda történetét, miközben szembenéznek a Középföldén újból megjelenő gonosszal. A Ködhegység legsötétebb bugyraitól Lindon fenséges erdőin és Númenor lélegzetelállító szigetkirályságán át a térkép legtávolabbi szegletéig felbukkanó különféle királyságok és szereplők öröksége még az eltűntük után is sokáig tovább él majd.
