Ismert anekdota, miszerint Tolkien halálra vált, amikor megpillantotta A Hobbit első, 1965-ös amerikai, puhafedelű kiadás címlapját…
Igenis, számít a külcsín, jelentette ki a Gyűrűk Ura és A Hobbit írója, J. R. R. Tolkien.
A rikító festménynek – amelyen egy oroszlán, két emu és egy gumós gyümölcsű fa szerepelt – úgy tűnt, alig akad köze, sőt talán semmi köze nincs a könyv tartalmához. Tolkien nem állta meg, hogy ne ragadjon tollat, és ne írjon a kiadónak egy kérdésekkel teli levelet:
„Szerintem ronda a borító – írta kiadójának a felbosszantott szerző -, de elfogadom, hogy a puhafedelű kiadás borítójának fő célja, hogy az embereket vásárlásra ösztönözze, és feltételezem, Önök nálam jobban meg tudják ítélni, mi számít vonzónak az USA-ban.
Ennek folytán nem bocsátkozom ízlésvitába (ami alatt a következőt értem, ha nem is mondtam ki: rettenetes színek, ocsmány betűtípus), azt viszont kénytelen vagyok megkérdezni a képpel kapcsolatban: Mi köze a történetemhez? Hol van ez a hely? Mit keres itt ez az oroszlán és a két emu? És mi az ott a kép előterében? Mik azok a rózsaszín gumók?
Nem tudom megérteni, hogy bárki, aki olvasta a mesét (remélem, Ön közéjük tartozik), hogy képzelheti, hogy egy efféle kép tetszeni fog a szerzőnek”
Tolkien panaszára nem érkezett válasz. Legközelebbi telefonbeszélgetésük alkalmával ismét előhozta a grafikussal kapcsolatos ellenvetéseit, mire a kiadó képviselője a következő válasszal állt elő:
„De hát honnan lett volna neki ideje arra, hogy elolvassa a könyvet?! Festett!”
