A 85 éve született Pásztor Erzsi Kossuth-, Jászai Mari- és Balázs Béla-díjas színművésznő játszott Debrecenben, Szolnokon, Pécsen, majd hosszú évekig a budapesti Madách Színházban. Drámában és vígjátékban, színműben és groteszk komédiában egyaránt próbára tette tehetségét.
Száznál több darabban láthatta a közönség. Gertrudist alakította a Bánk bánban, a mamát A testőrben, a doktornőt A fizikusokban, Máriát a Nagyvizitben, Pernellnét a Tartuffe-ben, Dorist a Beszélő fejekben. Pályájának meghatározó szerepe azonban a Macskajáték volt.
Pásztor Erzsi Pápay Erzsi néven született Budapesten 1936. szeptember 24-én. 1959-ben diplomázott a Színház- és Filmművészeti Főiskolán Szinetár Miklós osztályában. Még abban az évben a debreceni Csokonai Színházba szerződött. 1961-64 között a budapesti Petőfi Színházban, 1964-65-ben a szolnoki Szigligeti Színházban játszott. 1965-ben lett a Pécsi Nemzeti Színház színésze, ahol tizennégy évadott töltött. 1978-tól a Mafilm társulatának tagjaként dolgozott, 1983-2007 között a Madách Színház, 2007-től a soproni Petőfi Színház tagja volt.
Fontosnak tartja a kortárs magyar drámairodalom jelenlétét a színházak repertoárján Pásztor Erzsi színművész, aki színházi és filmszerepeiben egyaránt maradandót alkotó, kimagaslóan tehetséges művészetéért, karakterszerepek frappáns, legendás megformálásáért, a közönség odaadó és igényes szolgálatában eltöltött szakmai életpályája elismeréseként Kossuth-díjat vehetett át szerdán a Parlamentben.
„36 évesen játszottam Orbánnét először Pécsen, akkor még nem tudtam, hogy milyen érzés az, ha megdagad az ember lába. A későbbiekben két másik rendezésben is színre vittük. Időközben belenőttem Orbánné figurájába. Visszatekintve úgy érzem, ajándékba kaptam ezt a szerepet. Orbánné az enyém. Meg is szoktam tréfásan jegyezni ha másutt játszották, hogy lehet ez, amikor én nem vagyok ott. De az biztos, hogy Örkény is benne van a Kossuth-díjamban” – fogalmazott a színművész 2012-ben a Kossuth-díj átvétele után.
A színpadi fellépések mellett számtalan filmben és televíziós alkotásban játszott. A legjobb női alakítás díját kapta a Veri az ördög a feleségét című film főszerepéért az 1978-as filmszemlén. A Szomszédok Jankájának apró áskálódásait pedig egy ország nézte a képernyő előtt.
Még 75 évesen is fellépett
Szerepálmai nem voltak, így legalább nem érte csalódás, viszont tudott örülni minden apró sikernek nemcsak a színpadon, hanem az életben is – avatott be derűs életszemléletének titkaiba.
„Örömmel tölt el, ha az utcán ismeretlenek megszólítanak, pedig akár azt is gondolhatnák rólam, hogy undok vagyok, akár Janka a Szomszédokból. Mégis odalépnek hozzám és ez jó. Emberségre, szerénységre, humánus gondolkodásra az édesanyám nevelt. Talán mindez hozzájárul ahhoz, hogy szeret a közönség. Jó érzéssel tölt el, ha másoknak örömet tudok okozni akár a világot jelentő deszkákon, akár a mindennapokban. Nemrég egy idős hölgy az utcán rám köszönt, s azt mondta, művésznő, önnek a hangja miatt Kossuth-díjat adnék. Én ugyanis korábban sokat szinkronizáltam. És most elérkezett ez a boldog pillanat” – fogalmazott.
Pásztor Erzsi kedveli a karakterszerepeket, igazi komika, de nem állnak távol személyiségétől a drámai szerepek sem. „Leginkább a tragikomikumot kedvelem, amikor a néző egy nagyot kacag, de azért a torka is összeszorul” – fogalmazott.
Mióta nyugdíjas, sokáig vendégművészként lépett fel ott, ahova hívták – Szegeden, Sopronban, Győrben. A Gézagyerek anyaszerepét alakította nagy sikerrel a Győri Nemzeti Színházban. „Nem tudtam ellenállni a csábításnak, a Háy-darab a szívem csücske. A társulat remek, jó velük együtt dolgozni” – mondta. Pásztor Erzsi fontosnak tartja a kortárs magyar drámairodalom jelenlétét a színházak repertoárján. Spiró Kvartettjét említette, a darabot a tavalyi szezonban mutatták be a soproni Petőfi Színházban.
Sopronban, Molnár Ferenc A doktor úr című vígjátékában Marosinét játszotta. A Turay Ida Színházban Paul Portner Hajmeresztőjében is találkozhatott a közönség Pásztor Erzsivel.
Művészetének elismeréseként 1977-ben Jászai Mari-díjat, 1978-ban a filmkritikusok díját, 1980-ban Balázs Béla-díjat és 1992-ben az Aase-díjat vehette át. 2006-ban érdemes művész lett.
