Pécsi Eszter, az első magyar mérnöknő (ma építőmérnök) oklevelét 100 éve, éppen a születésnapján, 1920. március 8-án állították ki a Műegyetemen.
Pécsi Eszter 1899. március 8-án született Kecskeméten Pollák Eszter néven. Családja 1900-ban változtatta a nevét Pécsire. Eszter 1915 és 1918 között a berlin-charlottenburgi Technische Hochschule hallgatója volt, majd 1918 végén, amikor a magyarországi felsőoktatás megnyílt a nők előtt, hazatért és a budapesti Műegyetemen fejezte be tanulmányait.
Éppen születésnapján, 1920. március 8-án állították ki számára a mérnöki (ma építőmérnöki) oklevelet.
Munkái között szerepelt a margitszigeti Hajós Alfréd Uszoda csuklós vasbetonívei (szerkezeti tervei) vagy a Bánhidai centrálé (erőműi tó) turbina alapozása, az eredeti szerkezeti megoldásokat tartalmazó, Budapest első vasszerkezetű magasházaként épült Fiumei úti baleseti kórház, a Kútvölgyi úti kórház és több modern magánvilla szerkezeti terve, ezek mellett ő készítette a MÁVAG kovácsoló műhelyének tervét, valamint statikai terveket a bécsi Operaház melletti első belvárosi többemeletes parkolóház.
1949-től a KGMTI (Kohó- és Gépipari Minisztérium Tervező Intézete) munkatársa, majd statikus főmérnöke lett. 1956-ban a forradalmi bizottság elnökévé választották, ezért 1957-ben elbocsátották. Elhagyta az országot és Bécsben kezdett dolgozni. Ott ő tervezte az első belvárosi többemeletes parkolóházat a Neue Markt-on.
1958-tól New Yorkban élt; itt is sikeres tervezőnek számított, bár 59 évesen kellett új körülmények és feltételek mellett, idegen nyelvi közegben új életet kezdenie, írja a Magyar Szabadalmi Hivatal. Életének Egyesült Államokban eltöltött utolsó szakaszában a New York-i Hotel Americanana és a Columbia Egyetem két toronyháza esetében. Amerikában 1965-ben elnyerte „Az év legjobb statikusa” címet azért a különleges alapozási módszerért, amelyet a Hudson folyó partján épülő toronyházak építéséhez fejlesztett ki. Pécsi Eszter sikeres, tevékeny életének agyvérzés vetett véget hazájától távol, 77 éves korában, 1975. május 4-én New Yorkban hunyt el, de hamvait hazahozták és a Farkasréti temetőben helyezték el.
Pécsi Eszterről a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME) névadó ünnepséggel emlékezett meg az intézmény róla nevezte el Központi épületének 1. emeleti 95-ös termét.
A Nagyné László Krisztina professzor asszony, volt nemzetközi rektorhelyettes moderálta ünnepségen a nők megbecsültségének fontosságát hangsúlyozta köszöntőjében Józsa János rektor, aki lényeges műegyetemi feladatnak nevezte a mérnöki pálya népszerűsítését a lányok körében eléjük példaképnek Pécsi Esztert állítva. Kifejtette: az intézmény elmúlt évekbeli törekvésének köszönhetően ma már az alapképzésben 26%, a mesterképzésben 32%, a doktoranduszképzésben 30% a női hallgatók aránya a BME-n. A műegyetemi mérnökképzés sokszínű lehetőségeiről Regős Krisztina építészmérnök hallgató és Szagri Dóra doktoranda beszélt. A rendezvényen Batalka Krisztina, a BME Levéltár vezetője ismertette Pécsi Eszter gazdag életútját, majd Szabóné Fischer Zsuzsanna, az első magyar mérnöknő szintén építész, statikus szakmérnök unokája emlékezett vissza a nemcsak a hivatásának élő, hanem a társadalmi élet területén is jeleskedő nagymamáról.
Az ünnepélyes teremavatóra érkezett vendégek – közöttük Orosz Anna kerületi alpolgármester úrhölgy és Kurutzné Kovács Márta professzor emerita akadémikus asszony – megszemlélhették Pécsi Eszter – műegyetemi tulajdonú – 1920-ban készült szigorlati jegyzőkönyvét és a hallgatói anyakönyvet, valamint a család által rendelkezésre bocsátott eredeti oklevelet.
