Százöt éve, 1912. február 20-án született Pierre Boulle francia író, a Híd a Kwai folyón és A majmok bolygója szerzője, akit egész életében az emberi magatartás, a kötelességteljesítés helyes és helytelen értelmezésének problémája foglalkoztatott.
Boulle mérnöki diplomát szerzett, majd 1936-tól egy gumiültetvényen dolgozott Malajziában. A második világháború kitörése után jelentkezett az indokínai francia hadseregbe, Szingapúrban kapott titkosügynöki és szabotőr kiképzést.
„A legtöbb majom részére egy ember csak egy ember, és semmi több.”
A francia ellenállást magát mauritiusi születésű üzletembernek kiadva segítette Kínában, Burmában és Indokínában. 1943-ban fogságba esett és életfogytig tartó kényszermunkára ítélték. Ott, az embertelen körülmények között született meg benne a Híd a Kwai folyón című regény alapötlete. 1944-ben sikerült megszöknie, ezután a brit különleges erők kötelékében szolgált. A háború után felhagyott a mérnöki munkával, visszatért Párizsba és teljesen az irodalomnak szentelte magát. Több mint harminc könyvet írt, ezek rendre sikert arattak, többet megfilmesítettek.
„Nicholson ezredes feljogosítottnak érezte magát az igazság ilyen elferdítésére, bár bántotta a lelkiismeretét. Nem engedhette meg magának, hogy akár csak egyetlen tényezőt s elhanyagoljon, amely előmozdíthatja a híd befejezését – hiszen ebben a hídban öltött testet a töretlen szellem, amely sohasem vallja be csüggedését, amely mindennel dacolva, cselekedetetekkel bizonyítja sérthetetlen méltóságát. Hiszen a hídból már csak húsz-harminc méter hiányzott, hogy összefüggő ívként feszüljön a Kwai folyó völgye fölött.” (Pierre Boulle: Híd a Kwai folyón)
Műveiben a kalandos történetek politikai és filozófiai háttérrel ötvöződnek, ez a meseszövés tette a kortárs francia irodalom jelentős alakjává. Egyik legismertebb alkotása, a Híd a Kwai folyón című regény a II. világháború idején játszódik és valós eseményeken alapul. A Burmába benyomult japánok 1942-ben elhatározták, hogy vasutat építenek Thaiföld és Burma dzsungelein át, hogy utánpótlást biztosítsanak az Indiát megtámadó hadseregnek. A 415 kilométer hosszú „halálvasút” építése 16 ezer hadifogoly és százezer ázsiai munkás életét követelte, Boulle maga is dolgozott ott. A könyv azt mutatja be, hogyan válhat az erény bűnné: a főszereplő, az angol Nicholson ezredes a kötelességteljesítés és a szakmai büszkeség között őrlődve sodródik morális válságba, s döntenie kell, megépíti-e a hidat az ellenségnek.
„Az az áthidalhatatlan szakadék, amely egyesek szerint a nyugati és keleti lélek közt tátong, talán csak a káprázat szüleménye.” A regényből készült filmet 1958-ban hét Oscar-díjjal tüntették ki. Boulle legnagyobb meglepetésére forgatókönyvíróként ő is a díjazottak között volt, habár egyetlen sort sem vetett papírra. (A két, baloldali nézetei miatt ekkor Amerikában feketelistán lévő valódi forgatókönyvíró 1984-ben, posztumusz kapta meg a díjat.)
„Igen bizony, én, a teremtés koronája, elkezdtem körben forogni kedvesem körül! Itt az egybegyűlt majmok előtt, akik mohón figyeltek, egy öreg orangután előtt, aki közben titkárnőjének diktált, egy nőstény csimpánz előtt, aki jóindulatúan rám mosolygott, én, egy több ezer éves fejlődés végső remeke, egy ember, aki a rendkívüli kozmikus körülményekben kereshette csak mentségét, és e pillanatban meg volt győződve, hogy sok minden akad a csillagokban és az égben, amiről az emberi gondolatnak még halvány sejtelme sincs, szóval én, Ulysse Mérou, akár egy hím páva, szerelmi táncot lejtettem a szépséges Nova körül.” (Pierre Boulle: A majmok bolygója)
1963-ban került a könyvesboltokba A majmok bolygója című regénye. A szatirikus alkotásban Boulle arra kereste a választ, mi történne, ha a tudására és eredményeire oly büszke emberiség elvesztené képességét a továbbfejlődésre, s a majmok vennék át az irányítást. A tudományos-fantasztikus irodalom mindig kérdéssel kezdi. Mi lenne, ha megtámadnának bennünket a Mars-lakók? Mi lenne, ha űrhajóinkkal más galaktikákba utazhatnánk? Mi lenne, ha értelmes robotokat készítenénk? Csupa feltevés és kérdés Pierre Boullenak, a nálunk is jól ismert francia írónak, A Híd a Kwai folyón világhírű alkotójának regénye, A majmok bolygója is… Mi lenne, ha az értelmére, eredményeire és nagyságára büszke emberiség elvesztené képességét a további fejlődésre? Ha a majmok vennék át helyüket? Ha az ember visszasüllyedne történelem előtti helyzetébe? Boulle szatirikus, helyenként kesernyés, Swiftre emlékeztető választ ad önmaga kérdéseire, leleplezve az előítéleteket, megcsillantva az emberi értékeket, az igazi tudás vágyát. Izgalom és kaland, gúnyos fintor és megértő mosoly – ebből tevődik össze Boulle kitűnő regénye.
Ezt a munkáját többször is megfilmesítették, a leghíresebb, 1968-as változatban Charlton Heston játszotta a főszerepet, ennek négy folytatása is született, majd 2001-ben Tim Burton vitte újra filmvászonra Boulle regényét.
Boulle irodalmi pályafutását francia Becsületrenddel, a háborúban tanúsított hősies magatartását Háborús Kereszttel jutalmazták. Az író nyolcvankét éves korában, 1994. január 30-án halt meg Párizsban.
