„Az életet álommá kell átalakítani, s álmunkból valóságot formálni” – vallotta 160 éve született Pierre Curie Nobel-díjas francia fizikus, aki feleségével, Marie Curie-vel kitörölhetetlen nyomokat hagyott a múlt század tudományos életében.
„Én is csak gyönge ember vagyok. Ahhoz, hogy ítéletem ne rendüljön meg a legcsekélyebb hatásra, mindennek mozdulatlannak kellene lennie körülöttünk, vagy pedig magamnak kellene búgócsigaként pörögnöm, hogy a mozgás megóvjon minden külső befolyástól.”*
Pierre Cienter Curie 1859. május 15-én született Párizsban. Második gyermeke Eugene Curie orvosnak, aki maga is orvosi családból származik. Iskolába nem járt, otthon tanította orvos édesapja, majd Monsieur Bazine gondjaira bízták. 14 éves korára szenvedélyévé vált a matematika, különösen a térgeometriában volt tehetséges. A szabad szellemű nevelés meghozza gyümölcsét: 16 évesen leérettségizett, 19 éves korára elvégezte a Sorbonne fizika szakát, ahol tanársegédi állást kapott a természettudományi karon. Első munkái a hőhullámok hullámhosszára vonatkoztak, ezeket kristálytani vizsgálatok követték. Bátyjával, Paul Jacques Curie-vel együtt fedezték fel 1880-ban a piezoelektromosságot, azaz hogy bizonyos kristályok (például a kvarc) határfelületein mechanikai deformáció hatására ellentétes töltések keletkeznek. A jelenség később a rádiótechnikában, majd a pontos időmérésben tett szert jelentőségre. Az elv alapján nagyon érzékeny töltésmérő műszert szerkesztettek, amelyet később a radioaktivitás mérésére használtak. 1883-ban a két testvér kénytelen elszakadni egymástól: Jacoues-ot professzorrá nevezik ki Montpellier-ben, Pierre tanár lesz „Párizs Város Fizikai és Kémiai Iskolájában.
Pierre 1883-tól a párizsi Fizikai és Kémiai Ipari Iskola szerény laboratóriumában dolgozott, itt fedezte fel, hogy a ferromágneses (vashoz hasonló tulajdonságú) anyagok egy adott hőmérsékleten elvesztik ilyen tulajdonságukat, ezt a hőmérsékletet ma Curie-pontnak nevezik.
1894-ben találkozott a Párizsban tanuló lengyel Marie Sklodowskával, akivel pillanatok alatt egymásba szerettek. Marie Sklodowska egyaránt lebilincselte a költőt és a fizikust, aki megérezte, mennyire egyedülálló ez a nő. A következő évben összeházasodtak, s ezzel fantasztikus tudományos együttműködés vette kezdetét. A fiatal Marie így emlékezett erre: „Nagyon fiatalnak tűnt fel, bár akkor már harmincöt éves volt. Különösen világos szemének tekintete és magas alakjának kissé görnyedt tartása lepett meg. Meglehetősen lassú és meggondolt beszédében, komoly és egyúttal fiatalos mosolyában volt valami bizalomkeltő.” 1895. július 25-én házasságot kötöttek, s ezzel megkezdődött az a fantasztikus tudományos együttműködés, amely kitörölhetetlen nyomokat hagyott a múlt század tudományos életében.
„Arra rendeltettünk, hogy együnk, igyunk, aludjunk, szeressünk, vagyis érintkezésbe kerüljünk az élet legkellemesebb dolgaival s mégse alacsonyodjunk le. De amikor mindezt véghezvisszük, szükséges, hogy a természettel ellentétes gondolatok, melyeknek szolgálatába állítottuk magunkat, tovább is uralkodók maradjanak s folytassák érzéketlen útjukat szegény agyunkban. Az életet álommá kell átalakítani s álmunkból valóságot formálni.”
Marie, aki férje laboratóriumában kapott állást, doktori értekezésének témájául a Becquerel-sugarakat választotta. (Henry Becquerel 1896-ban fedezte fel, hogy az urán sugárzást bocsát ki magából.) Madame Curie nevezte el a jelenséget radioaktivitásnak, s kimutatta a tórium sugárzását is.
A kutatásba kristályfizikai munkáját félretéve Pierre Curie is bekapcsolódott. 1898-ban jelentették be az új radioaktív elem, a polónium felfedezését, majd még ugyanebben az évben megtalálták a rádiumot is. Az urántartalmú szurokércből rendkívül mostoha körülmények között, fáradságos munkával kinyert új elem olyan erősen sugárzott, hogy a sötétben is látható volt.
„Van ember, aki agyondolgozza magát, mégis nyomorultul él; ez vérlázító dolog, de ezért még semmi sem változik meg. A változás valószínűleg azért következik majd be, mert az ember bizonyos mértékig gép, s a gazdasági szempont azt diktálja, hogy okosabb, ha valamilyen gépet észszerűen dolgoztatunk…”
Pierre Curie a rádium által kibocsátott sugárzást mágneses térben vizsgálva bebizonyította, hogy e sugárzásban pozitívan és negatívan töltött, valamint semleges részecskék is vannak (Ernest Rutherford ezeket később alfa-, béta- és gammasugaraknak nevezte el). A sugárzásokat kalorimetriás módszerekkel tanulmányozta, s a rádium élettani hatásainak megfigyelésével megteremtette a rádiumkezelés alapjait is. A Curie házaspár eljárását szabadalom nélkül közkinccsé tette, holott abból meggazdagodhattak volna.
A radioaktivitás felfedezéséért 1903-ban (Becquerellel közösen) fizikai Nobel-díjat kaptak. Pierre Curie 1906. április 19-én egy párizsi utcán halálra gázolta egy társzekér, még nem volt 47 éves. Tanszéke vezetését felesége vette át, ő 1911-ben máig egyetlenként a kémiai Nobel-díjat is megkapta, s a sugárzások okozta fehérvérűségben halt meg 1934-ben. Lányuk, Iréne Curie is kiemelkedő fizikus volt, férjével, Fréderic Joliot-Curie-vel 1932-ben fedezték fel a mesterséges radioaktivitást és ezért Nobel-díjat kaptak.
*Az idézetek forrása: Marie Curie: Madame Curie
