„A halott férfiak súlyosabbak, mint az összetört szívek” – áll Raymond Chandler sírfeliratán, akinek művei máig hatással vannak a bűnügyi irodalomra. Regényei olyan alműfajokat határolnak, mint a thriller, a roman noir vagy a bűnregény.
A kemény vonalú krimik atyját, Dashiell Hammett írót egy életstílusban hasonló, ám az írói eszközöket tekintve valójában igen más szerző követte. A hardboiled (kemény stílusú) regények írói az analitikus detektívregény fő összetevőit és motívumait, olyan új elemekkel keverték össze, mint például az amerikai nagyvárosi helyszín, a gengszterek és a bűnüldözők közötti határok összemosása, a kemény fellépésű nyomozó stb., melyeket aztán a műfaj későbbi reprezentánsai szintén műfaji szabályokként alkalmaznak. Hammett szellemiségének továbbvivője Raymond Chandler, akinek regényhőse az író nagy találmánya, Philip Marlowe, aki ismeri becstelen környezetét, de megmarad becsületes embernek. Ő az, aki a gyámoltalanokért teszi kockára az életét, tántoríthatatlanul követi az erkölcs szabályait, s éppen ezzel világít rá a züllöttségre. A whiskyt fogyasztó, férfiasan humoros és varázslatosan cinikus, kemény magándetektív, Marlowe a hardboiled detektívregény-hősök mintapéldánya lett.
1959. március 26-án halt meg Raymond Thornton Chandler, a krimiírás amerikai klasszikusa, az úgynevezett „kemény irányzat” egyik legnagyobb alakja, akinek gyors sodrású, cselekményes detektívregényei Los Angeles haszonleső, néha véresen kegyetlen világában játszódnak.
Raymond Chandler 1888. július 23-án született Chicagóban. Szülei korán elváltak, alkoholista apja eltűnt, tartásdíjat nem fizetett. Ír születésű anyja Angliába költözött, Chandler két évig Németországban és Franciaországban is tanult nyelveket. 1907-ben megkapta a brit állampolgárságot, köztisztviselő lett, de erre hamar ráunt, inkább beállt újságírónak.
„– Jól nézzen meg magának – mondtam –, mert ha úgy dönt, hogy engem bíz meg, akkor én leszek az a pasas, aki nyomozni fog. És nem más. Én pedig olyan vagyok, amilyen vagyok. Ha meg azt képzeli, hogy esetleg talál ebben a szakmában ájtatos manókat, akkor magácska nem tudja, mit beszél. Hadd halljam, hogy hívják kegyedet, és mi a baj?” (Raymond Chandler: A hugica)
1912-ben visszatért Amerikába, ahol mindenféle munkát kipróbált, majd kitanulta a könyvelést és egy tejüzemben helyezkedett el. Az I. világháborúban a kanadai és a brit királyi légierő kötelékében teljesített szolgálatot. Leszerelése után San Franciscóban egy bankban dolgozott, majd ismét könyvelő lett, emellett a Daily Express című lapba írogatott. Italozó életmódja miatt gyakran lógott munkahelyeiről, így sehol sem tudott túl sokáig megmaradni. Önpusztító szenvedélyén az sem változtatott, hogy 1924-ben megnősült (felesége 18 évvel volt idősebb nála, de a csinos asszony csak nyolc évet vallott be). 1922-től egy olajcég könyvvizsgálójaként dolgozott, majd a társaság ügyvezető igazgatója lett, s nagy vagyont szerzett, de 1932-ben alkoholizmusa miatt innen is távoznia kellett.
Ezután már csak az írás maradt számára, 45 évesen kezdett lapokban detektívtörténeteket publikálni. 1943-tól hollywoodi filmekhez is készített forgatókönyveket, ami kényelmes megélhetést biztosított számára. Felesége 1954-ben meghalt, Chandler ezután még keményebben kezdett inni, 1955 februárjában öngyilkosságot is megkísérelt. Egy ideig Anglia és Amerika között ingázott, időről időre kórházakban kezelték. 1959 februárjában még házassági ajánlatot tett irodalmi ügynökének, majd pár héttel később, március 26-án a kaliforniai La Jollában meghalt. Halála hírére a londoni The Times azt írta: azok közé tartozik, akik a „bűnügyi regény közönséges ércét bányászták és az irodalom aranyát hozták napfényre”.
A keménylegény Philip Marlowe
„– Halljuk, mi van az igazgyöngyökkel. Szerepelt eddig az ügyben egy hulla, egy rejtélyes hölgy, egy veszett gyilkos, egy hősi életmentés, meg egy rendőrnyomozó, akit rávettem, hogy hamis jelentést írjon. Most színre lépnek az igazgyöngyök is. Rendben van… hadd halljam.
– Stantől kaptam a gyöngysort. Egyszer megemlítette, hogy tizenötezer dollárba került. Fehér igazgyöngy, negyvenegy darab, úgy nyolc milliméter átmérőjű a legnagyobb… Nagyon szerettem azt a gyöngysort, Stan miatt. Szerettem Stant. Úgy, ahogyan csak egyszer szeret az ember életében. Meg tudja ezt érteni?” (Raymond Chandler: Gyöngy bajjal jár)
Első regényében, az 1939-ben megjelent Hosszú álomban bukkant fel legendás főhőse, a rendőrből lett magánnyomozó Philip Marlowe, aki hűvös távolságtartásával és lenyűgöző nyugalmával hamar az olvasók kedvencévé vált. Chandler hét és fél regényt írt, mindegyik főhőse a keményöklű, fanyar humorú magánnyomozó volt. 1940-ben jelent meg a Kedvesem, Isten veled, 1942-ben A magas ablak, a következő évben az Asszony a tóban, majd 6 évvel később, 1949-ben A kicsi nővér (más kiadásban A hugica), négy évre rá az Elkéstél, Terry. Utolsó befejezett kötetét, a Visszajátszást 1958-ban adták ki. Ebben az időrendileg utolsó kalandjában hősünk mintha már a hivatásától búcsúzkodna. Megteremtője, Raymond Chandler a könyv megjelenése után egy évvel, 1959 márciusában elhunyt.
A fél regény a Poodle Springs (magyarul Philip Marlowe a nevem címmel jelent meg), amelyből csak négy fejezetet tudott megírni, s amelyet Robert B. Parker fejezett be. Elbeszélései magyarul A gyöngy bajjal jár című kötetben láttak napvilágot. A kemény krimi klasszikusának sok történetében bajjal jár a gyöngy. Szerencsére mindig akad egy vasöklű, ám vajszívű fickó is, aki a bajjal járó gyöngyöt, illetve a gyönggyel járó (és természetesen bajba jutott) hölgyet pártfogásába veszi. Hogy aztán sikerül-e kihúznia a bajból, az már más kérdés.
Minden művét megfilmesítették, bár a filmes szakmáról nem volt nagy véleménye, mondása szerint „Hollywoodban a jó forgatókönyv olyan ritka, mint a szűz lány”.
http://www.youtube.com/watch?v=X1vy-1g2RlE
