Az európai kultúra egyik virágkorát, a 17. századi holland művészet időszakát mutatja be a Szépművészeti Múzeum Rembrandt és a holland arany évszázad festészete című nagyszabású kiállítása.
Több mint 100 festő 178 alkotását vonultatja fel a Szépművészeti Múzeum péntektől látogatható, Rembrandt és a holland arany évszázad festészete című kiállítása, melynek közönsége más munkák mellett húsz Rembrandt-művel és három Vermeer-festménnyel találkozhat.
Ilyen nagyszabású kiállításon még soha nem mutatkozott be Magyarországon a művészettörténet egyik fénykoraként számon tartott holland „arany évszázad”, azaz a 17. századi holland festészet – mondta el a Szépművészeti főigazgatója. Baán László kiemelte: a négy évig tartó előkészületek során mintegy 50 köz- és magángyűjteményből több mint 130 festményt sikerült megszerezni, melyek biztosítási összértéke 1 milliárd euró; ezeket a munkákat egészítik ki a Szépművészeti világszinten is jelentős holland kollekciójából válogatott képek.
Rembrandttól húsz festményt sikerült Budapestre hozni, a 37 darabos Vermeer-életműből pedig három munka érkezett a Szépművészetibe, pedig a delfti mesternek eddig soha egyetlen munkája sem járt Magyarországon – emlékeztetett a főigazgató, aki újságírói kérdésre válaszolva elárulta, hogy a kiállítás rendezési költségei elérték a félmilliárd forintot.
Egy ennyire sokszínű anyagot nehéz egyetlen vezérfonal mentén bemutatni – mondták a kor holland festészetének rendkívüli gazdagságáról szólva Ember Ildikó és Tátrai Júlia kurátorok.
A kiállítás bevezető szekciója ezért a történelmi háttérrel ismerteti meg a látogatót: korabeli képeken felbukkannak a területet addig uraló spanyolok ellen vívott tengeri és szárazföldi csaták, az Orániai-ház tagjainak portréi, de allegorikus képeken tűnik fel a tizenkét éves fegyverszünet és a függetlenséget hivatalosan elhozó münsteri béke is. Az ekkor születő Hollandia – mint a tárlat festményei is tanúsítják – rövidesen gyarmatbirodalmat és hatalmas flottát kezdett építeni. Az admirálisportrék közül kiemelkedik Michiel de Ruyter képmása, aki 1676-ban Nápolyban kiszabadította a gályarabságra ítélt magyar protestáns lelkészeket.
A második rész a portréfestészetet mutatja be az öntudatos, gazdag polgárok képmásaival, különböző egyesületek elöljáróinak csoportarcképét, házaspárok és családok reprezentatív, vagy intim hangulatú portréit sorakoztatva fel. Az arany évszázad mintegy 5000 festőjéből csak 25 nőt ismerünk, közülük két alkotó munkáival találkozhat a közönség, amely azt is eldöntheti, hogy Judith Leyster vagy férje, Jan Miense Molenaer volt-e a tehetségesebb.
A harmadik téma a bőség, az élvezetek változatos képeit foglalja magába. Dús pompa-csendéletek szemléltetik a felhalmozott javakat Pieter Claesz.-tól, Willem Hedától, Abraham van Beijerentől, Willem Kalftól, melyeken a drága edények, gyümölcsök, virágok festői megjelenítése gyönyörködteti a szemet. Jól tükrözik a korabeli holland társadalom sajátosságait a csendéletek is, melyeknek a kiállítás minden jelentős típusát bemutatja.
Pieter Claesz és Roelof Koets közös csendéletén a gyümölcsökkel gazdagon megrakott asztal végébe helyezett, megtört kenyér a mértékletességre, míg Abraham van Beijeren pompacsendéletén a finomságok közé helyezett óra a múlandóságra figyelmeztet. A virágcsendéleteken egyre gyakrabban bukkan fel a Törökországból ekkoriban becsempészett és azóta az ország egyik jelképévé vált tulipán, míg Joseph de Bray egy jellegzetes étel, a pácolt hering dicséretét örökítette meg úgy, hogy a háttérbe megfestett költemény a hollandoknak arra a vélekedésére is utaljon, miszerint a hagymával eltett hal a legjobb afrodiziákum.
A negyedik szekció a vallással foglalkozik. A protestáns egyház templomaiból kitiltotta a „faragott képeket”, és a Szentírás közvetlen tanulmányozására szólította híveit. Noha 1581-ben kimondták a protestantizmus primátusát, a lakosság harmada katolikus maradt, és csekély korlátozásokkal gyakorolhatta vallását, amiről számos oltárkép is tanúskodik. A katolikus festők jellemzően Rómában folytatták tanulmányaikat, ahol sokuk Caravaggio hatása alá került, míg a protestánsok puritán, fehérre meszelt templombelsőiket örökítették meg szívesen.
Az ötödik szekció Rembrandttal és a kortársakra gyakorolt hatásával foglalkozik. Ebben a kiállításrészben kapnak helyet a holland festőóriás alkotásai is, köztük az elsőnek ismert festménye és az utolsó képe is. Bibliai témát ábrázol Rembrandt A mór megkeresztelkedése című, fiatalon, mindössze húszévesen készített műve is, azonban ennél is két évvel korábbi a mester legelső ismert munkája, a Szépművészetiben is bemutatott A szemüvegárus. Az ifjú festő kisebb önarcképeken keresztül sajátította el az érzelmek megjelenítésének technikáját, mint arról a kiállításban egy 1629-es munka is tanúskodik. Rembrandttal azonban pályája csúcsán, harmincnégy éves korában, majd a halála előtti években, utolsó önarcképén is „találkozhat” a közönség.
A hatodik részben a holland művészek számára oly fontos téma, a városi élet jelenik meg, ebben Vermeer mindösszesen 38 képből álló életművéből három jelentős képet bemutatva. Vermeer a 17. század Rembrandthoz fogható jelentőségű, de egészen más, nyugodt időtlenséget sugárzó stílusban alkotó mestere. A Párizsból és Frankfurtból kölcsönzött Az asztronómus és A geográfus című, párdarabként festett képei a Szépművészetiben kerülhettek ismét egymás mellé, A katolikus hit allegóriája című munkáján pedig a mester a katolikus ikonográfia elemeit illeszti be egy jellegzetes holland zsánerképbe.
A kor legurbanizáltabb területeként számon tartott ország – a lakosság 70 százaléka városokban élt – sikereit művelt, protestáns polgári társadalmának köszönheti, melyre egyaránt volt jellemző a gazdagság és a mértékletesség, ami a tehetős kereskedők portréin is jól megfigyelhető. Mesteréhez képest egészen új utakat keresett Rembrandt egyik tanítványa, Samuel van Hoogstraten, akinek Ablakon kitekintő című fotorealisztikus trompe lÍoeil-ével III. Ferdinánd császár szemét is sikerült megtévesztenie.
A kiállítás a tájképekkel zárul, mely fontos és jelentős része a Szépművészeti Múzeum gyűjteményének. A hollandok szívesen örökítették meg mindennapi életük színtereit város- és tájképeken, melyek stiláris változatosságába a Szépművészeti 2015. február 15-ig látogatható tárlata is betekintést nyújt. Olyan különlegességek is felbukkannak, mint A húszéves Sijctghen kacsa portréja vagy Forgács Péter Rembrandt-morfok című, a mester 37 híres önarcképét egymásba illesztő videómunkája.
