Az impresszionista, szimbolista költészet előfutára, a Nyugat körének kedves költője volt, rövid élete során ő fordította magyarra először Baudelaire-t, mialatt Jászai Marival szenvedélyes szerelmi viszonyt ápolt. Reviczky Gyula újságíró, költő 125 éve halt meg.
REVICZKY GYULA: EPILÓG
Endrődi Sándor esküvőjére
Letelt a hét év. Véget ére
A bús hollandinak regéje.
Nyugalmát végre feltalálta:
Övé a hű, a hű leányka.
Boldog szigetről nézi végig
A bősz vihart, hajók törésit.
Jöhet immár a sors szeszélye:
Virágot szór kaján szemébe!
Reviczky Gyula újságíró, költő, a magyar szimbolizmus egyik előfutára 125 éve, 1889. július 11-én halt meg. 1855. április 9-én született Vitkócon testőrtiszt apja házasságon kívüli kapcsolatából. Anyja, egy szlovák cselédlány hamar eltűnt életéből, ezután apja és annak felesége saját gyermekükként nevelték. Mostohaanyja halála után rokonokhoz került, a főgimnáziumot Pozsonyban végezte. Érettségi után tudta meg, hogy apja nemcsak a családi vagyont tékozolta el, de még törvényesíttetni is elfelejtette, így név és pénz nélkül állt a világban. Házitanítónak szegődött el, így ismerte meg első nagy szerelmét, Bakálovich Emmát aki viszonozta érzelmeit, de nem akart feleségül menni a bizonytalan származású és léthelyzetű költőhöz.
Reviczky, akinek verseit már közölték a lapok, Pesten nézett megélhetés után, eleinte nem sok sikerrel. Szállásra és evésre nem tellett neki, de a fiatal nemzedék körében egyre ismertebb és népszerűbb lett a nagyvárosi életet, annak minden árnyoldalát rímbe szedő költeményeivel. Szomorú hangú, mégis életigenlő költeményeiben a nagyvárosi nyomorról festett pontos képet. Költészetében csavargók, koldusok, penészes pincék reménytelen lakói tűnnek fel, valamint az utcasarkok „virágai”, a perditák, akiknek versciklust is szentelt.
A nyomor elől 1884-ben Aradra menekült, innen Kassára vitt az útja. Élete kezdett jobbra fordulni, első verseskötete is megjelent Ifjúságom címmel, és 1887-ben a Pesti Hírlap színikritikusi állást ajánlott neki. Ekkor azonban már kezdett elhatalmasodni rajta tüdőbaja, amit hiába kezeltetett – barátai anyagi segítségével – külföldön. Élete utolsó nagy szerelme a színészkirálynő Jászai Mari volt, akivel együtt fedezték fel és fordították magyarra Ibsent; a Babaotthon című drámának Reviczky adta a Nóra címet. A szenvedélyes és nem túl állhatatos Jászai hamar elhagyta Reviczkyt a még ifjabb Szomory Dezsőért. A beteg költő állapota ettől kezdve rohamosan romlott, és 1889. július 11-én, alig 34 éves korában meghalt Budapesten.
Reviczky az impresszionista, szimbolista költészet előfutára, a Nyugat körének kedves költője volt. Viszonylag nagy életművének egy része máig is feltáratlan, sok kézirata tűnt el. A versek mellett nagyon sok esszét és tanulmányt írt, leginkább a humor fogalma izgatta. A humor az ő megfogalmazásában az emberi szenvedés és nyomorúság láttán érzett részvét, megértő, szelíd bánat, megbocsátás. Ilyen értelemben tartja például Jézust, Buddhát, Goethét az emberiség nagy humoristáinak.
Írt kisregényt is Apai örökség címmel, sokan ezt – a főként önéletrajzi elemekből felépülő művet – tartják az első igazi modern regénynek a magyar irodalomban. Hosszabb poémái közül kiemelkedik a Pán halála című költői látomása, melyben egy Plutarkhosztól eredő mondát dolgozott fel. A hajón vigadó görög tengerészek egyikét egy titokzatos hang arra szólította fel, hogy adja hírül: „A nagy Pán halott!” Műfordítóként Kleist és Grillparzer drámáit, Lenau, Heine és Baudelaire verseit ültette át magyarra. Nevét Budapesten utca őrzi.
