„Templom a természet: élő oszlopai / időnkint szavakat mormolnak összesúgva; / Jelképek erdején át visz az ember útja, / s a vendéget szemük barátként figyeli.” Ezen a héten a modern francia líra egyik legnagyobb költője, a 158 éve elhunyt Charles Baudelaire versét ajánljuk.
Victor Hugo, a francia költőfejedelem egy ritkán előforduló köszönőlevéllel fordult Baudelaire felé, az író ezekkel a szavakkal nyugtázza A Romlás virágai neki küldött tiszteletpéldányát: „Ön új borzongással ajándékozta meg az emberiséget.”
A kötetben található versek még erősen kötődnek a romantika hagyományaihoz, ugyanakkor szimbolikus szemléletükkel már el is távolodnak tőle. Baudelaire műve a magyar irodalomra is jelentős hatást gyakorolt: Ady Endre költészetében például egyaránt felfedezhető a szimbolizmus hatása és a tudatos kötetkompozíció követése.
Az első ciklus nyitóverse, a Kapcsolatok ars poeticaként értelmezhető és szimbolista programversként is olvasható. A szonettforma keretei között a természet templomként jelenik meg, amelyet „jelképek erdejeként” ír le a költő. Itt minden elem hordoz valamilyen jelentést: a fák például úgy suttognak, mintha szavakat mormolnának egymásnak.
Charles Baudelaire 1821. április 9-én Párizsban született és 1867. augusztus 31-én Párizsban halt meg.
CHARLES BAUDELAIRE: KAPCSOLATOK
Templom a természet: élő oszlopai
időnkint szavakat mormolnak összesúgva;
Jelképek erdején át visz az ember útja,
s a vendéget szemük barátként figyeli.
Ahogy a távoli visszhangok egyberingnak
valami titkos és mély egység tengerén,
mely, mint az éjszaka, oly nagy, és mint a fény,
egymásba csendül a szín és a hang s az illat.
Vannak gyermeki húst utánzó friss szagok,
oboa-édesek, zöldek, mint a szavannák,
– s mások, győzelmesek, romlottak, gazdagok,
melyek a végtelen kapuit nyitogatják,
mint az ámbra, mosusz, tömjén és benzoé:
test s lélek mámora zeng bennük ég felé.
(Fordító: Szabó Lőrinc)
