„Remekül mulattam, viszontlátásra, és köszönöm!” Negyvenöt éve hunyt el Romain Gary (Émile Ajar), a francia irodalom különös fenegyereke: diplomata, háborús hős, nemzetközileg ünnepelt író és a modern irodalomtörténet egyetlen alkotója, aki két különböző néven kapott Goncourt-díjat.
A kitalált életek mestere – Romain Gary halálának 45. évfordulójára
Kelet-Európából a francia irodalom csúcsára
Romain Gary – született Roman Kaszev – 1914-ben látta meg a napvilágot Vilniusban, egy orosz anyanyelvű zsidó családban. Apja korai távozása után édesanyja, Nina vette kézbe fia sorsát: minden erejével azon volt, hogy gyermekéből művelt, világot látott, francia úriember váljék. A család előbb Varsóba, majd Nizzába költözött, és Gary már fiatalon a francia kultúra bűvkörébe került. Jogot végzett, majd repülőtiszti kiképzésen vett részt.
A második világháborúban De Gaulle oldalán, pilótaként szolgált Európa és Észak-Afrika egén. Bátorságát a Hadi Kereszttel ismerték el. Első regénye, a Hajnal felé 1945-ben jelent meg, és rögtön kritikai elismerést hozott számára. A háború utáni éveket aztán diplomataként járta be a világot: dolgozott Bulgáriában, Svájcban, Bolíviában, később Los Angeles konzuljaként. Közben írói pályája töretlenül ívelt felfelé.
Siker, filmek, házasságok – és egy új név születése
Az 1956-ban megjelent Égi gyökerek Goncourt-díjat hozott, filmváltozatában Errol Flynn és Juliette Gréco játszották a főszerepeket. Los Angeles-i évei alatt ismerte meg Jean Seberget, a fiatal amerikai filmcsillagot, aki 1962-ben a felesége lett. Kapcsolatuk szenvedélyes volt, de nem mentes a konfliktusoktól: Seberg politikai aktivizmusa, különösen a Fekete Párducok melletti kiállása egyre jobban eltávolította őket egymástól.
A hatvanas évekre Gary a diplomáciát végleg hátrahagyta, és teljes erővel az irodalomnak élt. Regényei, esszéi, drámái sorra jelentek meg; Magyarországon talán a Lady L. a legismertebb műve, melyet Sophia Loren és Paul Newman főszereplésével filmesítettek meg.
Ajar: a második életmű
Az 1970-es évek elején Gary régi álma teljesült: álnevet öltve új, friss hangon akart megszólalni. Először Shatan Bogat néven próbálkozott, de kiléte gyorsan kiderült. Nem úgy Émile Ajar esetében.
1974-ben megjelent az első „Ajar-regény”, majd egy évvel később az Előttem az élet, amely elsöprő sikert aratott, és elnyerte a Goncourt-díjat – azt a kitüntetést, amelyet egy szerző elvileg csak egyszer kaphat meg. Ekkor még senki sem sejtette, hogy Ajar és Gary egy és ugyanaz, a titkot az író mesterien őrizte. A regényből készült filmben Simone Signoret alakította Madame Rosát, és a mű világszerte új rajongókat szerzett Garynek.
Veszteség, visszavonulás és egy búcsú, amely feltárta a titkot
1979-ben tragédia érte: volt felesége, Jean Seberg holtan került elő egy párizsi autó hátsó üléséről. Az eset – nagy valószínűséggel öngyilkosság – mélyen megrázta Garyt, és depresszióba taszította. Bár új párja, Leila szeretettel és biztonsággal vette körül, az író lelki terhei egyre súlyosabbá váltak.
1980. december 2-án önkezével vetett véget életének. Búcsúüzenetében „idegkimerültséget” említett, és semmi köze Jean Seberg tragédiájához – írta.
Halála után két hónappal megjelent utolsó vallomása, az Émile Ajar élete és halála, amelyben felfedte a francia irodalom egyik legnagyobb rejtélyét: hogy ő maga írta az Émile Ajar néven publikált műveket. A szöveget játékos iróniával zárta:
„Remekül mulattam, viszontlátásra, és köszönöm!”
