„Parancsolj velem, Tündérkirálynő” – volt az egymondatos szerep, amely elindította pályáján. 95 éves lenne Ruttkai Éva Kossuth-díjas színésznő, a Vígszínház vezető művésze.
Ahogy dédanyáink korában Varsányi Irén, nagyanyáink korában Bajor Gizi, úgy anyáink számára Ruttkai Éva volt „a színésznő”. Több mint félévszázadon át a színpadon játszott és elbűvölt, nevettetett és könnyeket csalt nemzedékek szemébe. Pedig mindössze 58 évet élt, ám még nem volt három éves, amikor gyermekszínészként színpadra lépett. Rózsaszínű tüllruhában kis tündért alakít egy mesejátékban Lakner bácsi egykori népszerű gyermekszínházában. „Parancsolj velem Tündérkirálynő” – mondja az első mondatot a pöttömnyi kislány a szerepe szerint és ez a mondat lett a címe a sok év múltán nagy színésznő, a sokat szenvedett asszony önálló estjének…
Ruttkai Éva életútját, művészi pályáját, emberi sorsát két nagy magyar művész fonta át: Gábor Miklós, aki férje volt, gyermekének apja és Latinovits Zoltán, akivel szenvedélyes, tragikus szerelem fűzte össze. Az Ilyen nagy szerelem című Kohout darabban játszottak együtt Miskolcon. Ruttkai mint vendég lépett fel és amikor az előadás után vonatra szállt, hogy visszautazzék a fővárosba, az utolsó pillanatban Latinovits Zoltán ugrott fel a vonatra egy csokor virággal és egy kis báránnyal. A vonat elindult és ők összetartoztak nemcsak 16 évig – Latinovits oly fájdalmas, korai haláláig -, hanem örökké…
Ruttkai Éva Russ Éva néven született Budapesten 1927. december 31-én. Háromévesen szerepelt először színpadon, Lak”ner Artúr gyermekszínházában.
Művésznevét Lakner bácsitól kapta, a színészmesterségre Makay Margit tanította. 1945-ben a Zeneakadémián lépett fel szavalatával, itt látta meg és szerződtette azonnal Jób Dániel, a Vígszínház akkori igazgatója.
Filmen a Ruttkaival együtt debütáló pályatársak – Soós Imre, Horváth Teri, Szirtes Ádám – egy-egy filmes-főszereppel írták be nevüket a moziközönség tudatába. Ruttkai az intézményben Molnár Ferenc A hattyú című vígjátékának főszerepében debütált, a beteg Tolnay Klári helyett ugrott be hatalmas sikerrel, ettől kezdve felfelé ívelő pályája töretlen volt.
1948-ban a Nemzeti Színház társulatához szerződött, itt klasszikus darabok sorában mutathatta meg csillogó tehetségét, együtt játszott Bajor Gizivel, Somlay Artúrral, Rátkai Mártonnal, Ladomerszky Margittal. Ekkor szerettek egymásba, majd házasodtak össze a kor ünnepelt színészével, Gábor Miklóssal, 1953-ban született meg Júlia lányuk.
A házasságnak a Latinovits Zoltánhoz fűződő legendás szerelem vetett véget, amely 1960-ban Pavel Kohout Ilyen nagy szerelem című drámájának miskolci bemutatóján szövődött.
Ruttkai 1951-től a Magyar Néphadsereg Színházában, a későbbi Vígszínházban játszott, s haláláig e társulat tagja maradt. Ösztönös tehetségét a mesterség tökéletes ismeretével, művészi tisztességgel, alapos felkészüléssel és fegyelemmel gazdagította.
Szigethy Gábor színháztörténész Ruttkai Éva és Latinovits Zoltán színészóriások kapcsolatáról úgy vélekedett, hogy a „két ellenkező természetű ember” kiegészítette egymást. „Zoltán mérnöki precizitású ember volt, Éva körül viszont minden repült” – fogalmazott a színháztörténész, hozzátéve, Ruttkai Éva csak egy helyen volt mindig pontos: a színházban. „Akinek a titkát megfejtik, azt el is felejtik, az ő titkukat nem lehet megfejteni, ezért emlékezünk rájuk” – vélekedett az Álomszínészpár című kötet társszerzője.
Egyéniségének bája, művészetének varázsa az egyik legnépszerűbb hazai színésznővé emelte.
Gyakran írták róla: számára nem létezik kisebb vagy nagyobb szerep.
A korabeli kritikák tanúsága és a közönség emlékezete szerint A néma levente Ziliája, A Háború és Béke Natasája, a Szent Johanna és a Rómeó és Júlia címszerepe (oldalán a halhatatlan kedvessel, Latinovits Zoltánnal) ugyanolyan feledhetetlen volt, mint a Vízkeresztben, a Makrancos hölgyben vagy a Sirályban nyújtott alakítása.
Emlékezetes maradt játéka – már nagybetegen – Dürrenmatt Öreg hölgyének címszerepében is.
„Hiszek a színházban. Én hiszek. Hitre van szükség, mert a hit megtarthatja az embert. És szükségem van önértékelésre, hogy tudjam, mit érek…” (Ruttkai Éva: Parancsolj, tündérkirálynőm!)
Több mint félszáz filmet forgatott, temperamentumával, humorával, könnyed játékával a Budapesti tavasz, az Egy pikoló világos, a Butaságom története, az Egy magyar nábob, a Kárpáthy Zoltán, az Utazás a koponyám körül, a Szindbád, s legutoljára az Idő van című filmek sikerének egyaránt részese volt.
„Soha nem titkoltam a koromat. Enyhén szólva ezt a titkolódzást csacsiságnak tartom. Az ember végsősoron a legnagyobb csatát önmagával vívja, tehát ostobaság önmagamat becsapni. Amúgy is olyan nehéz, olyan nagyon nehéz életünk minden pillanatában szembenézni önmagunkkal. Önmagunkat továbbvinni, önmagunkat életben tartani. Elszámolni önmagunkkal: ez szünet nélküli gyötrelem.” (Ruttkai Éva: Parancsolj, tündérkirálynőm!)
Művészetét számos díjjal ismerték el, a legrangosabbat, a Kossuth-díjat 1960-ban kapta meg. Emlékét őrzi a Ruttkai Éva Emlékszoba, amelyet 1989-ben nyitottak meg, s az 1994 óta működő és a nevét viselő színház, amely 2011 tavaszától a Kálvária téren várja a közönséget.
1987 óta minden év decemberében adják át a Vígszínházban a Gábor Júlia alapította Ruttkai Éva Emlékdíjat annak a művésznek, akit a társulat titkos szavazással erre méltónak talál.
