„S lásd, a világ későn s balgán itélve, / szobrot emel az elhantolt erényre.” 315 éve, 1709. szeptember 18-án született Samuel Johnson angol író, kritikus, moralista, az angol nyelv első szótárának összeállítója.
Samuel Johnson 1709. szeptember 18-án Lichfieldben született. Egy könyvkereskedő fia volt, s mivel ez a szakma már akkoriban sem jövedelmezett fényesen, szegénységben nőtt fel. Csecsemőként görvélykórt (a nyaki nyirokcsomók gümőkórja) kapott, s ezen a korban ismert egyetlen gyógymód, Anna királynő érintése sem segített. Állapotán a kuruzslók tovább rontottak, így feje annyira eltorzult, hogy az idegenek még felnőtt korában is gyengeelméjűnek nézték – egészen addig, amíg beszélni nem kezdett. Ráadásul egyik szemére szinte teljesen vak, egyik fülére süket volt, idegrendszeri betegsége miatt kényszeres arcrángások kínozták – nem csoda, ha egész életében depresszióval küzdött.
Szelleme erejével mégis felülemelkedett testi bajain, s eljutott az oxfordi egyetemre, de szegénysége miatt nem fejezhette be tanulmányait. Élete huszonhat évesen rendeződött, amikor elvette egy barátja nála húsz évvel idősebb, gazdag özvegyét és iskolát nyitott.
SAMUEL JOHNSON: IDILL
Ősz remete, cellád ölén,
e léted nyűvő estelen
– szavadra, jó Bölcs! – kérdlek én:
mi a boldogság, s hol lelem?
Így szólék, s keblem epede,
könnyem is elcsorranna már,
de szól az ősz, bölcs remete:
„Jer, fiam, egy kis sört igyál.”
(fordító: Gergely Ágnes)
Írásaival elárasztotta a sajtót, még ő maga sem tudta számon tartani a legváltozatosabb témákról született cikkeit. Bár úgy vélekedett, csak egy tökfilkó ír fizetség nélkül, igen nagyvonalú volt kiadóival és barátai műveihez ingyen is szívesen írt előszót.
1746-ban fogott az angol nyelv szótárának elkészítésébe. Önbizalmára jellemző, hogy a feladatra csak három évet szánt, jóllehet a Francia Akadémia negyven tudósa negyven év alatt állított össze hasonló művet. Johnson erről csak ennyit mondott: negyvenszer negyven az ezerhatszáz – a három az ezerhatszázhoz mutatja, mennyit ér egy angol és mennyit egy francia. A gallokat egyébként sem szerette, ezért – mivel az angol nyelv elfranciásodásától tartott – művébe egyszerűen nem vett fel olyan ismert szavakat, mint a champagne (pezsgő), blonde (szőke) és bourgois (polgár).
Az angol nyelv első szótára végül nyolc év után, 1755-ben jelent meg. A két kötetes, 9 kilogramm súlyú könyv borsos, mintegy 200 ezer forintnak megfelelő ára dacára azonnal bestseller lett. Johnson a 42 ezer 773 szócikkben nemcsak a szavak definícióját adta meg, de azok eredetét is, továbbá hogy a nagy írók miként használták azokat. A szerző még életében hét új, bővített kiadást állított össze, követve a nyelv fejlődését.
Doktor Johnson az angol irodalmi élet legnagyobb tekintélyévé nőtte ki magát,
írt szatirikus költeményeket, történelmi drámákat, allegorikus regényt az emberi boldogságról.
1765-ben publikálta Shakespeare műveit, előszava a Bárd művészetének kiváló elemzése. Igen fontos portrésorozata, amelyben a XVII-XVIII. századi angol költőket mutatta be. Harcosan ellenezte az amerikai gyarmatok elszakadását, szemükre hányta, hogy miközben a szabadságról papolnak, rabszolgákkal kereskednek.
Élete végén már intézménnyé vált, a lapok rendszeresen közöltek (olykor kitalált) tudósításokat hanyatló egészségi állapotáról. 1784. december 13-án halt meg, s a Westminster apátságban temették el, a nemzet nagyjai között. Johnson viselkedését és manírjait, hogy ezek alapján a 18. században nem ismert Tourette-szindrómát posztumusz diagnosztizálták nála.
Halhatatlanná nemcsak szótára tette, hanem James Boswell róla írott műve, a leghíresebb angol nyelvű életrajz is. Az Oxford Dictionary of National Biography „az angol történelem vitathatatlanul legkiválóbb irodalmárának” nevezi.
