„Ejha. Fenemód barátságos ez a világ, ha az ember már semmit se akar tőle; majdnem olyan, mint akkor volt, mikor mindent akartam.” 60 éve, 1961. április 12-én hunyt el Budapesten Sarkadi Imre Kossuth- és háromszoros József Attila-díjas író, újságíró, dramaturg.
A magyar parasztság 1945 utáni átalakulásának ihletett krónikása, valamint a modern társadalom erkölcsi problémáinak újszerű, drámai hangvételű ábrázolója volt.
Sarkadi Imre Debrecenben született 1921. augusztus 13-án. Szülővárosában jogot hallgatott, közben dolgozott gyógyszerészsegédként és írnokként, volt nyomdai korrektor és több sportlap tudósítója. Végbizonyítványát 1943-ban szerezte meg, ezután különböző lapoknál dolgozott. 1946-ban a fővárosba költözött és a Szabad Szó, majd a Válasz munkatársa lett. 1947-től a Magyar Rádió Falurádió című műsorának szerkesztője volt, de innen politikai okok miatt eltávolították.
1949-től a MAFILM dramaturgjaként, aztán a Művelt Nép segédszerkesztőjeként dolgozott. 1950 és 1953 között irodalmi munkásságából élt, majd Balmazújvárosban egy általános iskolában tanított. Pestre visszatérve részt vett a Csillag című folyóirat, majd az Irodalmi Újság szerkesztésében, 1955-57-ben a Madách Színház dramaturgja, 1960-61-ben néhány hónapig az Állami Vakcinatermelő Intézetben segédmunkás.
Élete ugyanolyan tragikus és ellentmondásos volt, mint írói munkássága. Kezdetben kiváló tollú újságíró és publicista volt, fáradhatatlanul járta a vidéket és tapasztalatait mindig közérthető formában tárta olvasói elé. Későbbi munkásságára jellemző volt a többműfajúság, írt remekbe szabott novellákat, drámákat, kis- és nagyregényeket is.
Minden munkáját a tökéletes formai megszerkesztettség, a népnyelv fordulatait is felhasználó választékos nyelvezet, a részletes és alapos emberábrázolás, az alaposan átgondolt cselekményvezetés jellemezte.
Munkásságáért 1951-ben, 1952-ben és 1954-ben is József Attila-, 1955-ben pedig Kossuth-díjat kapott.
Az 1950 és 1953 közötti időszakban írott munkáiban túlnyomórészt az alakuló szocializmus iránti lelkesedése szólalt meg. A törvénytelenségekkel, ellentmondásokkal való szembesülés 1953 után egyre inkább a Nagy Imre-féle politika hívévé tette. E korszakának jelentős darabja a paraszt Rómeó és Júlia témáját feldolgozó A kútban című novellája, ebből forgatta 1955-ben Fábri Zoltán a Körhinta című filmet Törőcsik Marival és Soós Imrével. Ugyancsak film készült a Tanyasi dúvad című kisregényből. 1955-ben készült el a még mindig falusi környezetben játszódó Szeptember című drámája, valamint a Viharban című kisregénye.
1956 után súlyos válságokkal küzdött, erősen ivott, könnyen szerelmesedett. Magánéleti vívódások, a szellemi útkeresés küzdelmei tükröződnek utolsó írói időszakának darabjain, amelyek között olyan remekművek szerepelnek, mint a Bolond és szörnyeteg című regény, A gyáva című kisregény, az Oszlopos Simeon című kisregényből átírt színdarab és az Elveszett paradicsom című dráma.
E művek sikerének fényében azonban már nem sütkérezhetett, a végzetes áprilisi éjszaka megszakította ígéretes írói pályáját. 1961. április 12-én bekövetkezett halálának oka máig nem tisztázott: a neves festő, Kondor Béla lakásán tartott baráti összejövetelen ittas állapotban kizuhant az emeleti ablakból.
