„Azt szeretném, ha a munkámnak olyan ereje lenne, mint a trolloknak, és akkor más múltat írhatnék magunknak.” Selma Lagerlöf, az első nő, aki irodalmi Nobel-díjban részesült, az újromantika és az impresszionizmus képviselője 85 éve, 1940. március 16-án halt meg.
„De nem magától értetődő kötelesség, hogy törődünk másokkal, ha módunkban áll? Mi másból állna az emberség, ha nem az egymással ápolt kapcsolatokból? Mindegy, milyen vallású valaki, lényegében arról van szó, hogy respektáljuk a másikat, és amennyire csak lehetséges, szeressük és kölcsönösen segítsük egymást.” (Charlotte von Feyerabend: Selma Lagerlöf)
Selma Lagerlöf (teljes neve: Selma Ottilia Lovisa Lagerlöf) 1858. november 20-án született Marbackán, Svédországban. Régi katonatiszti, földbirtokosi családból származott. Háromévesen gyermekbénulást kapott, járni csak nehezen tanult meg és később is bicegett. 1882-1885 között Stockholmban tanítói oklevelet szerzett, s mert családja közben tönkrement, kenyérkereső állásra szorult, 1895-ig Landskronában egy leányiskolában tanított.
Egy folyóirat pályázatán első díjat nyert a Gösta Berling története első fejezetével; a teljes regény a svéd újromantika legnépszerűbb alkotása lett, 1924-ben az akkor 19 éves Greta Garbóval a főszerepben filmesítették meg. 1894-ben jelentkezett a Láthatatlan láncok című elbeszéléskötettel, s egy év múlva elnyerte a Svéd Akadémia ösztöndíját. Attól kezdve írásaiból élt, előbb Falunben, 1909-ben pedig visszavásárolta és korszerűsítette gyermekkora kúriáját, hogy azután élete végéig ott lakjon. Két nagyobb utazást tett: 1895-96-ban Itáliában, 1899-1900-ban pedig Egyiptomban és Palesztinában.
1904-ben elnyerte a Svéd Akadémia nagy aranyérmét, 1907-ben díszdoktorrá választotta az uppsalai egyetem, 1909-ben irodalmi Nobel-díjat kapott „magasrendű idealizmusa, élénk képzelete és szellemi érzékenysége elismeréséül”. 1913-ban – első nőként – beválasztották a Svéd Akadémia tagjai közé.
Az 1910-es évektől marbackai háza valóságos zarándokhellyé vált. 1957-ben megalakult a Selma Lagerlöf Társaság, amely főképp irodalomtörténeti kiadványokkal ápolja emlékét.
Strindberg mellett Lagerlöf a svéd irodalom legolvasottabb alkotója, művei legalább 40 nyelven jelentek meg. Az 1880-as évek kulturális, politikai harcai, s nem utolsósorban családi viszontagságai, nosztalgiái serkentették írói tevékenységre. Egyik legrangosabb regénye a Gösta Berling története (1891), amely egyben az első jelentős szakítás a honi naturalizmussal.
Az Antikrisztus csodái (1897) című kétkötetes regényét itáliai utazása ihlette. Pályája csúcsára kétrészes regényével, a Jeruzsálemmel (1901-1902) jutott. A svéd népiskolai oktatás számára írta Nils Holgersson csodálatos utazása Svédországban (1906-1907) című ifjúsági-nevelési regényét, amely máig népszerű a gyermekirodalomban.
