455 éve, született Sir Francis Bacon angol államférfi, író, filozófus, az empirizmus atyja, a Royal Society alapítóinak és a francia enciklopédistáknak a példaképe. Tőle ered a mondás: „A tudás: hatalom”, és sokáig úgy vélték, hogy ő írta Shakespeare drámáit.
Francis Bacon 1561. január 22-én született Londonban. Előkelő családból származott és a legjobb iskolákat végezte, diplomáciai pályára készült. Az ígéretes pályafutás apja halála után megbicsaklott, állást nem talált, így folytatta jogi tanulmányait.
1583-ban parlamenti képviselő lett, figyelmet Stuart Mária kivégzését sürgető beszédével keltett. Később Essex grófja vette pártfogásába, akit habozás nélkül bevádolt I. Erzsébetnek, amikor a korábbi kegyenc helyzete megingott. Karrierje 1603-tól, I. Jakab trónra lépte után ívelt magasra: lovaggá ütötték, főpecsétőr, főügyész, lordkancellár lett, 1618-ban pedig Verulam grófja.
A hírhedten korrupt Bacont végül ellenfelei megbuktatták, 28 rendbéli vesztegetésért elvesztette hivatalait és négy napra a Tower foglya lett. A király ugyan megkegyelmezett neki, de az udvarból távoznia kellett. A politikából kiszorulva életét teljesen az addig kedvtelésként művelt tudománynak szentelte.
Bacon a hagyományos filozófiai gondolkodást már nem tartotta megfelelőnek, azt kutatta, miért stagnál a tudomány a görögök óta. Ki akarta dolgozni a tudomány rendszerét, a filozófia történetében elsőként ismertette a vizsgálatok igaz módszereit, s vázolta fel a tudás lehetséges területeit. Módszerét Magna Instauratio Scientarum (A tudományok nagy helyreállítása) és a Novum Organum (az elnevezés utalás Arisztotelész Organon című munkájára) című könyveiben fejtette ki.
Bacon a tudományok három nagy csoportját írta le: az emlékezeté a természettudomány és a történelem, a képzeleté a művészet, az értelemé pedig a filozófia. A tudás alapját a puszta elmélkedés helyett a megfigyelésnek és a kísérletezésnek kell képeznie, ehhez azonban le kell számolni az előítéletekkel, amelyeket ő bálványnak (idolum) nevezett. Négy ilyet különböztetett meg: a törzs ködképe az emberi faj természetében gyökeredzik, a barlangé az egyéni hajlam szerinti tévedés, a piacé a fogalmi tisztaság hiányából ered, a színházé a hamis elméletek dogmatikus tanításai. Az idolumok leküzdése után a helyes módszert kell megtalálni. Ez lehet a „pók” útja, az ilyen spekulatív filozófus a tények figyelembe vétele nélkül alkotja meg tanait. Az empirista „hangya” gyűjt, de nem dolgozza fel az információkat. A helyes – és eddig nem járt – út a „méhé”, aki az információk összegyűjtésével és feldolgozásával jut el az elméleti következtetésig.
Bacon eszménye az alkalmazható tudomány, a természet megismerése és legyőzése volt. Utópikus társadalmi elképzeléseit Új Atlantisz című könyvében fejtette ki, ezt az államot tudósok irányítják a polgárok javára. Ugyanakkor e briliáns tudós maga nem tudta az ismereteket előítéletektől mentesen értékelni, így elutasította a napközpontú világképet és a vérkeringés gondolatát. Tőle ered a mondás: „A tudás: hatalom”, és sokáig úgy vélték, hogy ő írta Shakespeare drámáit.
Bacon a tudomány oltárán áldozta életét: télvíz idején azt vizsgálta, a hóval kitömött tyúk húsa tovább eláll-e. A kísérlet ugyan sikerült, de ő tüdőgyulladást kapott és 1626. április 9-én meghalt.
