Kossuth-díjas, költő, író, műfordító. Kiadott könyveinek száma már jóval meghaladja a 30 ezer példányszámot. Kap hideget és meleget egyaránt a kritikusoktól, olvasóitól. A Magvető Kiadó Sárközy Bence szavaival köszönti a 65 éves írót.
Gyerekkoromban a festőművész anyám albumos polcán bukkantam az Álmodtam nekedre, és hosszú ideig nem értettem, hogy egyedüli „képtelen” könyvként miért árválkodik ott a sok képes között.
Annyira nem, hogy hamarosan – egészen biztosan túl fiatalon – elolvastam. Emlékeim szerint épp csak letettem a Nagy indiánkönyvet, az első komolyabb vállalásomat (nem voltam olvasós gyerek).
Ma érteni vélem, hogy azért volt ott, közel az ágyához, mert anyám szerette, mint valami kézhez kopott kapaszkodót, amiért akkor nyúlunk, mikor életszerűtlennek látszik a világban érzékenynek lenni. Feltehetőleg az anyám miatt éreztem fontosnak aztán Spiró György minden megjelent könyvét elolvasni.
Már a Magvetőnél dolgoztam, mikor belépett a Szervita téri irodába a Fogság kéziratával. Úgy emlékszem, nagyjából másfél nap alatt olvastam el. Az első olyan élményem volt szerkesztőként, amilyen élményt az ember a szerkesztőségtől várna: kézbe venni valamit, ami hihetetlenül jó irodalom, nem is magyar, hanem mindjárt világ-, amiben közben benne van a siker ígérete – ráadásul rajtam kívül még senki, vagy alig páran olvashatták. Akkortájt lett nekem is egy Spiróm, ami közel pihen az ágyhoz és néha lehet bele kapaszkodni. Ezért a legszemélyesebb hálával és köszönettel tartozom. Isten éltesse őt a 65. születésnapján, és ha ígérte is, hogy több olyan, mint a Fogság nem lesz, részemről beérném őszönként megjelenő Tavaszi Tárlatokkal.
Sárközy Bence
Spiró György
Született 1946. április 4-én, Budapesten. Az ELTE Bölcsészkarán magyar-orosz-szerbhorvát szakon tanári diplomát 1970-ben, az Újságíró Főiskolán újságírói és szociológusi diplomát 1972-ben szerzett.
1970 és 1971 között a Magyar Rádió újságíró-gyakornoka, ezt követően 1976-ig a Corvina Kiadó szerkesztője. 1976 és 1978 között az MTA Kelet-Európai Kutató Intézet munkatársa, 1978 óta az ELTE tanára – előbb a Világirodalmi Tanszéken, majd 1992 óta az Esztétika Tanszéken. 1981-ben lett az irodalomtudományok kandidátusa, 1997-ben pedig habilitált egyetemi docens. Széchenyi Professzori Ösztöndíjban részesült 1997 és 2001 között.
Dramaturgként dolgozott a budapesti Nemzeti Színházban 1975 és 1977, valamint 1978 és 1979 között, majd a kaposvári Csiky Gergely Színházban 1981-tól egészen 1992-ig. A szolnoki Szigligeti Színház igazgatója 1992 és 1995 között. A Színházművészeti Főiskola tanára 1989-től 1997-ig.
Irodalmi és tudományos ösztöndíjakat kapott Lengyelországba, Jugoszláviába, a Szovjetunióba, Csehszlovákiába, és az USA-ba.
A magyar PEN, a Dramaturg Céh, a Szépírók Társasága, az IRKA tagja, a Magyar Írók Szövetségének tagja 1975-től 1998-ig (ekkor kilépett).
