A hazai jazztörténetben – előbb a Rákfogó, majd a Saturnus együttessel – elévülhetetlen szerepe volt a fúziós jazz térnyerésében. Szakcsi Lakatos Béla jazz-zenész hetven éves.
Szakcsi Lakatos Béla Kossuth-díjas jazz-zongorista, zeneszerző 70 éves, 1943. július 8-án született. Szakcsi arról álmodozva kezdett kilencéves korában zongorázni, hogy híres zeneszerzővé és a klasszikus zene jeles interpretálójává váljon.
Szakcsi Lakatos Bélát a Budapest Jazz Clubban köszöntik 70. születésnapján pályatársai. A hétfői esten örömzenéléssel és az alkalomra készülő meglepetés szerzeményekkel ünneplik a zenészt.
A magyar jazz nemzetközi nagykövete Szabó Márta tanítványaként, a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskolában végezte tanulmányait. Ekkoriban ismerkedett meg a jazzel, érdeklődése a klasszikus zenétől az új, kötetlenebb műfaj felé fordult. 1957-től Pege Aladár nagybőgőművész és Kovács Andor gitáros együttesének volt a tagja, 1968-ban Duka Norberttel és Lakatos Gézával megalakította az LDL triót. Előbb 1972 és 1976 között a Rákfogó, majd 1980-tól Babos Gyula jazz-gitárossal létrehozott Saturnus együttessel elévülhetetlen érdemei voltak a fúziós jazz térnyerésében. A hetvenes évek kezdetétől tizenkét éven át tanított a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola jazz-zongora szakán.
A rendkívül sokoldalú művész játszik együttesben és szólóban, saját kompozíciókat és jazz-standardokat, de előadott már nagyzenekari kísérettel klasszikus versenyművet, fellépett ifjú jazztehetségek oldalán és a 100 Tagú Cigányzenekarral, gyakran társul külföldi muzsikusokkal alkalmi együttesekben. Zürichtől Varsóig, Nürnbergtől Belgrádig, Észak-Amerikától Ázsiáig a legrangosabb fesztiválokon lépett fel. A külföldi zenészekkel való együttműködéséből az ütős George Jindával készített közös lemezek tűnnek ki.
A George Jinda és Chieli Minucci gitáros alkotta Special EFX szólistájaként Szakcsi tizenegy korongon szerepelt szerzőként, illetve előadóként, a nyolcvanas évek derekán e lemezeknek köszönhetően köthetett szerződést az amerikai GRP kiadóval. A cigány folklór gyűjtésével és színpadi művekké formálásával is foglalkozik. A jazzt a komolyzenével, népzenével és cigányzenével ötvözi, és új műfajt teremtett, a gipsy jazzt. Írt musicaleket, rockoperákat (Piros karaván, Cigánykerék, Szidike lakodalma) és Cristoforo címmel balettet is.
2004-ben jelent meg Szakcsi Na Dara! (Ne félj!) lemeze címmel, melyről így vall:
„Pár éve részt vettem egy New York-i partin. Néhányan felváltva zongoráztunk. Amikor rám került a sor, mellémállt egy fickó, majd elismerő bólogatással megszólított: „Ember, ez nagyszerű, micsoda jazz!” Bizonyára sejtette, hogy cigány vagyok, mert azt kérdezte, játszanék-e valami cigány stílusú magyar zenét. Előadtam neki Rácz Laci egyik hangszeres darabját. „Hú, ez fantasztikus!” – fakadt ki újból, és tudni akarta, képes lennék-e jazzesíteni. Jókora kihívás volt.”
Pege Aladár együttesének tagjaként 1970-ben elnyerte a montreux-i jazzfesztivál első díját, 1987-ben megkapta a Liszt Ferenc-díjat, 2002-től érdemes művész, ugyanebben az évben elnyerte a Budapestért Díjat is. 2005-ben Kossuth-díjat vehetett át a jazzműfaj mozgásterébe eső szellemiséget egyesítő törekvéseiért, amelyeket felsőfokon interpretál a világ pódiumain, 2006-ban Prima-díjas lett, 2010-ben elnyerte a Magyar Kultúra Követe címet, valamint a Hazám-díjat vehette át. Fia, ifjabb Szakcsi Lakatos Béla szintén elismert jazz-zenész.
