Lechner Ödön, a magyar építészeti szecesszió megteremtője sajátos nemzeti stílus kialakításán fáradozott, a magyar mellett keleti, főleg indiai népművészeti motívumokat alkalmazott, a korszerű építészeti törekvések európai rangú képviselője volt.
Magyar kezdeményezésre a katalán Antonio Gaudi és Lechner Ödön halálának évfordulóján, június 10-én ünnepli a világ a szecesszió napját.
A századforduló jellegzetes képző- és iparművészeti, valamint irodalmi irányzata stílusként nehezen értelmezhető, historizmus- és eklektikaellenes mozgalom, amely minden országban másként nyilvánult meg. Főbb jellemzői a nagymértékű stilizálás, a növényi vagy geometrikus mintákra építő hullámzó ornamentika, hangsúlyos, élénk színek alkalmazása, „organikus” jellegű formálás.
Európa különböző területein más és más névvel illették: míg az Osztrák-Magyar Monarchiában a Sezession szót alkalmazták, addig Franciaországban az Art Nouveau (új művészet), Nagy-Britanniában pedig a modern style (modern stílus), Németországban a Jugendstil volt az elfogadott elnevezés.
Lechner Ödön jómódú pesti polgárcsaládban született 1845. augusztus 27-én. Ügyvéd apjának téglagyára is volt, így korán megismerkedett az építőanyagokkal.
Az 1880-as évek elején kötött barátságot Zsolnay Vilmossal, akivel 1889-ben ismét Angliába utazott. Érdeklődése ekkor fordult az iparművészet felé, különösen a keleti díszítőművészet nyűgözte le. Zsolnayval tanulmányozták a keleti kerámiákat, majd Lechner kifejezetten a perzsa díszítőművészetre figyelt. A neves néprajzkutató Huszka Józseffel is ekkor kezdődött a barátsága, és a keleti díszítések után, illetve mellett egyre inkább a régi magyar motívumokfelé fordult. Annál is inkább, mert akárcsak Huszka, Lechner is hitt abban a korabeli felfogásban, mely szerint a magyarok eredete Keleten, a török népek között keresendő.
Lechner a művészet megújítását egy sajátosan magyar(keleti és népművészeti elemekből ötvözött) stílus megteremtésével akarta elérni. „Önálló magyar formanyelv nem volt, hanem lesz” – mondta. És mindent meg is tett annak érdekében, hogy legyen.
1865-től a József Ipartanodában (a későbbi Műegyetemen) Skalnitzky Antal tanítványa volt, majd a berlini építészeti akadémián képezte magát. A klasszicizmus híveként került közelebbi kapcsolatba Pártos Gyulával és Hauszmann Alajossal. 1868-ban társult Pártossal, akivel 1897-ig dolgoztak együtt.
1875 és 1878 között Clément Parent párizsi irodájának munkatársaként reneszánsz kastélyok helyreállításán dolgozott. Hazatérése után Pártossal több pályázaton nyertek, ők tervezték 1883-ban a szegedi Városházát, 1886-ban a budapesti Drexler-palotát, a MÁV Nyugdíjintézet székházát (később Állami Balett Intézet), több eklektikus stílusú pesti bérházat, például a Váci utca 11/a alatti Thonet-palotát.
Lechner 1889-ben Angliában tett tanulmányutat Zsolnay Vilmossal, a pécsi porcelángyár vezetőjével, barátságuk és ottani tapasztalatai – a Kensington Múzeum kerámiagyűjteménye, vidéki kastélyok bejárása, a koloniális stílus megismerése – gyökeresen átalakították egyéni kifejezésmódját. Huszka József néprajzkutató hatására az indiai és perzsa díszítőművészetet is tanulmányozta, és lépésről lépésre kifejlesztette jellegzetesen magyar stílusát. Keleties, színes ornamentikájú, mégis fegyelmezett szerkezetű épületeket álmodott meg.
A „szecesszió” elszakadást, a múlttal való szakítást jelent. Az építészet is elfordult a múlt külsőségekre építő másolásától. Lechner Ödön művészete többet nyújt a kor átlagos alkotásainál, stílusának fő jegyei a pécsi Zsolnay gyárban készült színes majolika-, pirogránit- és eozindíszek.
Magyaros formavilágának jellegzetes példája az Iparművészeti Múzeum (1896, Pártossal), a kecskeméti Városháza (1897, Pártossal), a Postatakarékpénztár Hold utcai épülete (1901, Baumgarten Sándorral) és az egyedül tervezett Magyar Állami Földtani Intézet (1899) szecessziós épülettömbje a Stefánia úton.
Lechner Ödön nevéhez fűződik a szekszárdi Garay tér megjelenése is. A tér közepén az 1898-ban felállított a névadót ábrázoló szoborral, mely Szárnovszky Ferenc (1863-1903) szobrász alkotása látható, a korábbi, 1810 körül épült Nagyvendéglő helyére 1893-ra építették fel Lechner Ödön tervei alapján a szecessziós stílusú sarokházat. A városi tulajdonú hotelt, 1914-ben Beray József vezette, olvasható a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum/MaNDA oldalán. Ekkor 25 kiadható szobával, étteremmel és kávéházzal rendelkezett. Földszintjén Ferencz Gyula cukrászdája működött.
Épületeit csodálták is, gúnyolták is. Az Iparművészeti Múzeumot (1896, Pártossal) „a cigánykirály palotájának” csúfolták. A kerámiákkal díszített tetejű Postatakarékpénztár (1901, Baumgarten Sándorral) (Magyar Államkincstár) épülete is megosztotta a közönséget. A bírálók közé tartozott a kultuszminiszter is, aki a parlamentben is szóvá tette az „építészeti ballépésre” az ablakon kidobott pénzt. Lechner többet nem kapott állami megbízást, mesteriskoláját sem engedélyezték, követőinek alkotásai is csak módosításokkal valósulhattak meg. Hatása mégis továbbterjedt, a stílus elfogadottá vált Komor Marcell, Jakab Dezső és más építészek révén.
Áttekinthető épületszerkezeteivel, festői tércsoportosításával, anyaghasználati és szerkezeti újításaival a korszerű építészeti törekvések európai rangú képviselője volt, aki a magyar népművészet formavilágát a magas építészet szférájába emelte, és elveit írásaiban is kifejtette. A kőbányai Szent László-plébániatemplom (1899) több tervváltozaton át jutott el az első, bizáncias elképzelésektől a megépült keresztházas, egy fő- és két kísérőtoronnyal díszített, gótizáló változatig.
Utolsó megvalósult alkotása a pozsonyi Katolikus Főgimnázium és a mellette álló Kék templom, Árpád-házi Szent Erzsébet emléktemploma volt (1913). 1914. június 10-én halt meg Budapesten.
Halálának 100. évfordulója alkalmából állították fel szobrát, Zsemlye Ildikó alkotását kőbányai temploma tőszomszédságában. A Magyar Nemzeti Bank ugyanebben az évben tízezer forint névértékű ezüst, valamint 2000 forint értékű színesfém emlékérmét bocsátott ki emlékére. Lechner, az alkotó géniusz címmel az Iparművészeti Múzeumban nyílt kiállítás életművéből.
Lechner Ödön építészetének, művészeti elveinek hosszantartó hatása nemcsak a főváros, de egész ország megjelenésére befolyással bírt. Például a Gellért Szálló és Gyógyfürdő a kezdetektől napjainkig 1894-ben kezdődött el a Ferenc József – ma Szabadság-híd építése, ezzel együtt a Gellért tér rendezése. A Szent Gellért Szálló és Gyógyfürdő építését 1911-ben kezdték el, azonban az első világháború késleltette a munkákat. A század eleji palota-szállók elegáns, szecessziós stílusában megépített szállót 1918 szeptemberében nyitották meg.
Akkoriban a Szabadság-híd budai hídfője egyben forgalmas hajó és hidroplán repülőgép kikötője is volt. A több évtizedes hagyományokkal rendelkező, patinás hotel ma is Budapest egyik színfoltja. Az épületet Hegedűs Ármin, Sebestyén Artúr és Sterk Izidor tervezte, akikre Lechner Ödön munkái voltak nagy hatással. A szálloda jellegzetes portálja fölött Gárdos Aladár reliefcsoportjai sorakoznak, míg a Fürdő főbejáratát Róna József nagyszabású gyógyulást jelképező szobrai díszítik.
Irodalom:
Sisa József: Lechner – Az alkotó géniusz, IMM/MTA
Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum/MaNDA
