A nagy tehetségű Szécsi Pál énekes pályafutása mellett színészként is elkezdhette karrierjét. A 80 éve, 1944. március 19-én született és 50 éve, 1974. április 30-án meghalt legendára emlékezünk.
Legendássá vált dalai, bársonyos hangja, kiváló színpadi mozgása, megjelenése, egyedi előadói stílusa révén minden idők egyik legnépszerűbb magyar könnyűzenei előadójává vált.
Szécsi Pál énekes, előadóművész 1944. március 19-én született, Szécsi Ferenc nyelvész és Szemere Klára külkereskedelmi levelező harmadik gyermekeként, a későbbi sármőr két nővére mellé legkisebbként érkezett a Szécsi családba. Még egyéves sem volt, mikor a második világháború alatt, 1945-ben édesapját agyonlőtték, és ez a család széthullásához vezetett. 1956-ban depresszióra hajlamos özvegy édesanya gyermekeit nevelőszülőkhöz adta, és hátrahagyva őket Ausztrián át az Egyesült Államokba disszidált, Bécsig vele tartó legnagyobb lányát a pályaudvaron, két kisebb gyermekét Magyarországon hagyta.
A kis Pál már ezt megelőzően is egy ideig Mezőtúron élt nevelőszülőknél, akikhez gimnáziumi évei alatt visszatérhetett.
Ekkoriban történt, hogy az iskolai énekkarba kerestek új tagokat, amiről egyik iskolatársa, a gimnázium későbbi igazgatója így számolt be:
„Számomra örök anekdota marad, hogy az ország egyik legnépszerűbb énekese hogyan nem került be egy vidéki kisváros kórusába. Történt, hogy abban az időben a gimnáziumnak híres énekkara volt, műsoraival járta az országot. A kórusvezető az elballagó diákok miatt minden évben tagtoborzót tartott. 1959-ben Pali sem kerülhette el a meghallgatást. Minden újoncnak ugyanazt a gyermekdalt kellett elénekelnie, mégpedig a „Száraz tónak nedves partján döglött béka kuruttyol”-t. Amikor Palira került a sor, s nekikezdett, a kórusvezető azonnal leállította, kizavarta a teremből, s utánakiáltott: „Nehogy bármikor közelébe kerüljön az énekkarnak, mert ilyen hanggal csak brekegni lehet!”. Mi megijedtünk a kiabálástól, de Pali csak mosolygott, úgy vélem azért, mert nem akart kórustag lenni, ezért szándékosan énekelt torz, hamis hangon – mesélte az esetet Árvai Gyula.”
A jóképű ifjú számtalan munkát kipróbált, például strandkabinosként is dolgozott, mielőtt modellként kezdték foglalkoztatni. Már ebben az időben is a lányok kedvence volt, és ő maga is könnyen esett szerelembe. Sikeres férfimodell volt, mire valódi tehetségére fény derült, amikor egyik kollégája azt javasolta neki, hogy ne csak dúdolgasson végre. Először divatbemutatókon énekelt néhány dalt, majd énektanárhoz kezdett járni.
Az áttörést a Táncdalfesztivál hozta meg számára 1967-ben, ám ezt a sikert tehetsége mellett számtalan szerencsés véletlennek is köszönhette. Ekkor ugyanis az a Majláth Júlia volt az énektanára, akit Bánki László, a Táncdalfesztivál ötletgazdája azért keresett fel, hogy a műsor számára ifjú tehetségeket kutasson fel. Emellett bár a dalok egy része sláger lett, hiszen a fesztivál dalszerzői között olyan már jólcsengő nevek szerepeltek, mint Gyulai Gál János, Bágya András, Dobos Attila, Lovas Róbert és Fényes Szabolcs, de egy kevésbé jó dal akár egy ígéretes versenyzőkarrierjének végét is jelenthette. Végül Szécsi a Csak egy tánc volt című dallal hódította meg a nézőket és közöttük is elsősorban a hölgyeket, akik ettől fogva bálványozták.
Karrierje ettől kezdve meredeken ívelt felfelé, ám stabil háttér híján a sztárság súlyát egyre nehezebben hordozta a ragyogó hangú énekes.
Testvérével, Szécsi Katalinnal közeli kapcsolatban álltak, de sem ő, sem Szécsi Pál legnagyobb szerelme, Domján Edit színésznő nem tudta megadni a művésznek azt a szeretetet és stabilitást, melyre vágyott. Ennek ellenére televíziós és filmes karrierje is beindulni látszott a Táncdalfesztivál révén szerzett népszerűségének köszönhetően. Lángoló szerelmük, amit gyakori veszekedések, az alkohol okozta dührohamok és az egymásért mindent feláldozni kívánó vallomások jellemezett, mindössze januártól novemberig tartott, a gyönyörű színésznő egyre inkább magába zárkózott, végül 1972 karácsonyán öngyilkos lett. A sármos, vonzó fiatalember még egy ideig megpróbált új életet kezdeni, de ezzel a tragédiával nem tudott szembenézni.
1968-ban egy apróbb szerepben tűnt fel A veréb is madár című vígjátékban, 1971-ben pedig Csala Zsuzsa és Major Tamás oldalán nevettette a nézőket a Lehet egy kilóval többen?-ben. Végül a Micsoda cirkusz! című televíziós produkcióban volt látható utoljára 1974-ben.
A tehetség, aki még annyit adhatott volna az őt rajongásig imádó közönségnek, 1974. április 30-án, alig harmincévesen eldobta életét, ám csodálatos baritonja és feledhetetlen dalai mindig velünk maradnak.
