„Látni, amit mindenki lát, és gondolni, amit még senki sem gondolt.” Életében egymást követték a kalandok, miközben tudományos kutatómunkáját határozott szigorral végezte. Szent-Györgyi Albert 120 éve született.
Szent-Györgyi Albert Nobel- és Kossuth-díjas orvos, biokémikus, akadémikus, a C-vitamin felfedezője 120 éve, 1893. szeptember 16-án született.
„A könyvek azért vannak, hogy megtartsák magukban a tudást, mialatt mi a fejünket valami jobbra használjuk. Az ismeretek számára a könyv biztosabb otthont nyújt. Az én fejemben bármilyen könyvszagú ismeretnek a felezési ideje néhány hét. Így hát az ismereteket biztos megőrzésre a könyveknek, könyvtáraknak hagyom, és inkább horgászni megyek, néha halra, néha új ismeretekre.”
Nagyrápolti Szent-Györgyi Albert Imre 1893. szeptember 16-án született Budapesten, apja nemesi származású volt, anyja híres tudósdinasztia sarja volt. Szent-Györgyit két fivérével együtt édesanyja, Lenhossék Jozefina nevelte, szülei külön éltek. A fiatal fiúnak nem jósoltak nagy jövőt, rokonai a család szégyenfoltjaként emlegették, aki rá is játszott a megpecsételésre. A gimnáziumban rövidesen három tárgyból is megbuktatták félévkor, köztük kémiából.
Tizenhat éves korában talált rá önmagára: elhatározta, hogy tudós lesz. Ettől kezdve falta a könyveket, mindent bepótolt, ami addig kimaradt a tanulmánya során, a gimnázium utolsó két évét kitűnő eredménnyel zárta. Orvosi tanulmányait a Budapesti Tudományegyetemen folytatta, ahol 1917-ben végzett. Katonaorvosként részt vett az első világháborúban, de egy szándékos karlövést vétett önmagán, hogy visszahívják a frontról. Ez követően orvosi diplomát szerez a budapesti egyetemen, majd tanulmányait a biokémia területén folytatja Németországban és Hollandiában.
A C-vitamin és kálváriája
A háború után külföldön, Pozsonyban, Prágában, Berlinben, Leidenben, Groningenben folytatott tanulmányokat a biológia, az élettan, a gyógyszertan, a bakteriológia, majd a fizikai-kémia terén. 1928-ban hazatért és Szegeden elvállalta a tudományegyetem biokémiai tanszékének vezetését. Itthoni sejtlélegzéssel kapcsolatos kutatásai közben fedezte fel a fumársav katalitikus (folyamatot gyorsító) hatását, így jutott el az akkor még számára ismeretlen vegyület, (később C-vitaminnak nevezett) izolálásához. A cukorjellegű vegyületet ignóznak, nemismerem-cukornak, majd hexuronsavnak nevezte el. Több mázsa mellékveséből 25 grammot elő is állított belőle, de ez a csekély mennyiség nem tett lehetővé további vizsgálatokat. Nagy mennyiséget akkor sikerült előállítania, amikor felismerte, hogy a szegedi fűszerpaprika sokkal többet tartalmaz ebből az anyagból, mint a citrusfélék. 1931-től 1945-ig a Szegedi Tudományegyetem orvosi vegyészeti intézetének professzora volt.
„A sport nemcsak testnevelés, hanem a léleknek is az egyik legerőteljesebb nevelőeszköze. A sport a test útján nyitja meg a lelket.”
1931-ben szegedi munkatársával, Joseph Svirbely magyar származású amerikai kémikussal folytatott kísérletei nyomán a felfedezett vegyületet, amelyet addig kémiailag nem ismertek, csak skorbutellenes hatásáról tudtak, azonosította a C-vitaminnal. Javaslatára a hexuronsavat a skorbut elleni hatásra utalva aszkorbinsavnak nevezték el. Felfedezésüket 1932. április 15-én tették közzé, ám Charles Glen King amerikai biokémikus már korábban hasonló bejelentést tett. Több évig tartó vita után bebizonyosodott, hogy Szent-Györgyi már megelőzte az amerikai kutatót, amikor 1932 márciusában a budapesti Orvosegyletben kijelentette, hogy hexuronsav és a C-vitamin ugyanaz az anyag, így övé lett az elsőbbség.
„A természet hatalmas, az ember parányi. Ezért aztán az ember léte attól függ, milyen kapcsolatot tud teremteni a természettel, mennyire érti meg, és hogyan használja fel erőit saját hasznára.”
1937. október 28-án neki ítélték az élettani és orvosi Nobel-díjat „a biológiai égési folyamatok terén tett felfedezéséért, különösen a C-vitamin, valamint a fumársav-katalízis vonatkozásában”. Az érmet a második világháború kezdetén a Magyar Nemzeti Múzeum megvásárolta tőle, és ma is ott látható. 1937-ben lett a Magyar Tudományos Akadémia tagja.
„meg kell őriznie a teljes szellemi szabadság levegőjét”
1940-1941-es tanévben Szent-Györgyi Albert volt a szegedi tudományegyetem rektora, ahol az izommozgás biokémiájával kezdett el foglalkozni. Székfoglalójában a következőket mondta: „Az egyetem egyik legfőbb feladata és kötelessége a kutatás, új igazságok keresése. Ezért az egyetemnek át kell hatva lennie az igazságok szeretetétől, s falai között meg kell őriznie a teljes szellemi szabadság levegőjét, mely nélkül minden kultúra elsorvad.”
A második világháború Szent-Györgyi Albertet kitűnő angol kapcsolataira építve a Kállay-kormány Isztambulba küldte, a titkos diplomáciai küldetésének célja Magyarország háborúból való kiugrásának az előkészítése volt. A kiugrási kísérlet kudarca után 1944 őszén illegalitásba vonult. „Nem én kezdtem el politikával foglalkozni. A politika behatolt az életembe, és amikor könyveket égettek, és üldözték zsidó barátaimat, nekem igent vagy nemet kellett mondanom. Én nemet mondtam” – írta önéletrajzában.
A háború után 1945-47 között pártonkívüli személyiségként meghívott parlamenti képviselő volt. Magyarországot 1947-ben hagyta el, az Egyesült Államokban, a massachusettsi Woods Hole-ban telepedett le és az ottani Oceanográfiai Intézet (WHOI) kutatólaboratóriumában folytatta kutatásait. Főként sejtlégzéssel, sejtoxidációs elmélettel, izombiokémiával, bioelektronikával, biogenetikával, a rák keletkezésével és gyógyításával foglalkozott. 1962 és 1971 között a Darthmouth-i Egyetem professzora volt. Kapcsolatait Magyarországgal mindig fenntartotta, az 1960-as évektől rendszeresen hazalátogatott. Szent-Györgyi egész életében magánélete elé sorolta kutatói munkáját, amit élete végén megbánt. 1986. október 22-én hunyt el Woods Hole-ban, ott is temették el házának kertjében.
„Történetemben van némi irónia: mialatt az életet kutattam, az élő szervezeteket ízeikre szedtem, de eközben kezeim között elsiklott az élet, és végül a molekuláknál meg az atomoknál kötöttem ki, ahol már nyoma sincs az életnek. Most öregkoromban megpróbálom újra összerakni azt, amit korábban rendkívül nagy gonddal szétdaraboltam.”
1986-ban George Washington-díjjal tüntették ki, a szegedi egyetem 1987-ben vette fel nevét, napjainkban Szent-Györgyi Albert Klinikai Központként szerepel. A Tisza-parti városban állandó kiállítás mutatja be a tudós hagyatékát, személyes tárgyait, munkaeszközeit. 2012 emlékév volt Magyarországon Nobel-díja odaítélésének 75. évfordulója alkalmából, idén születésének évfordulóján, szeptember 16-án tiszteletére szobrot állítanak a szegedi egyetem központi épületénél.
