A világhírű magyar tudós nemcsak a C-vitamin kutatásával írta be nevét a történelembe: a második világháború idején titkos béketárgyalásokban is részt vett, később pedig Amerikában folytatta kutatásait.
„Sajnos az ostobaság additív, az értelem nem az. Az ostobaság kedveli a tömeget, az értelem egyedül tör utat magának. Az erőszak és a durvaság nemcsak additív, hanem hajlamos rá, hogy egyesüljön és szorosan összefonódjék; így olyan ereje van, ami messze nincs arányban valódi súlyával” – írta Szent-Györgyi Albert, aki 90 éves korában így nyilatkozott: „Ha én még egyszer 75 éves lehetnék!”
A „nehézfejű” és a szegedi paprika
Szent-Györgyi Albert 1893. szeptember 16-án született Budapesten. Gyerekként nem tartották különösebben jó tanulónak, családja „nehézfejűnek” is csúfolta, ám később a világ egyik legismertebb biokémikusa lett. Orvosi diplomáját 1917-ben szerezte meg, az első világháború idején. Tanulmányait és kutatásait több európai országban folytatta, Cambridge-ben pedig kémiai doktorátust szerzett.
Több mint egy évtizednyi külföldi munka után 1930 körül Szegeden kezdett dolgozni, ahol hamarosan jelentős kutatóbázist épített ki. A sejtlégzés folyamatait vizsgálva olyan anyagot tanulmányozott, amelyet először a mellékveséből különített el, és hexuronsavnak nevezett. Később igazolta, hogy ez az anyag azonos a C-vitaminnal. A kutatásban fontos szerepet kapott a szegedi paprika is, amelyből nagyobb mennyiségben lehetett kinyerni a vitamint.
Felfedezéseiért 1937-ben élettani-orvosi Nobel-díjat kapott, hivatalosan a biológiai égésfolyamatokkal kapcsolatos eredményeiért, különös tekintettel a C-vitaminra és a fumársav-katalízisre. Ő az egyetlen olyan magyar tudós, aki Magyarországon végzett kutatómunkájáért részesült ebben az elismerésben. A Nobel-díj nem zárta le tudományos pályáját: később az izomműködés, a sejtek energiatermelése, majd a rák kialakulásának kérdései felé fordult.
Nem csak a tudomány érdekelte
Szent-Györgyi a tudomány mellett a közéletben is szerepet vállalt. A második világháború alatt részt vett a magyar különbéke előkészítését célzó titkos tárgyalásokban, és a német megszállás idején bujkálnia kellett. A háború után rövid ideig ismét Budapesten tanított, 1947-ben azonban az Egyesült Államokba költözött. Kutatásait a massachusettsi Woods Hole tengerbiológiai intézetében folytatta, később a Dartmouth College professzora lett. Amerikai éveiben is megőrizte magyarországi kapcsolatait, az 1960-as évektől rendszeresen hazalátogatott.
Tudományos munkája mellett az írás is fontos szerepet játszott az életében. Számos tanulmányt és könyvet publikált a biológiai oxidációról, az izomműködésről és az élet természetéről. Művei között szerepel az Egy biológus gondolatai, Az élő állapot és Az élet jellege is. 1986. október 22-én hunyt el az Egyesült Államokban, 93 éves korában.
Nevét ma a Szegedi Tudományegyetem viseli, emlékét szobrok és tudományos rendezvények őrzik. Szent-Györgyi Albert öröksége túlmutat a C-vitaminon: kutatói kíváncsisága, a biológiai folyamatok megértésére irányuló munkája és a közélet iránti felelősségvállalása egyaránt a 20. század meghatározó alakjává tette.
