„Mindenekfölött valami kollektív jóságot szeretnék megvalósítani magamban. Minden élő felé egyformán áradó, végtelen gyöngédséget és megbocsátást.” 110 éve, 1908. december 14-én született Szepes Mária.
A magyar ezoterikus irodalom egyik legjelentősebb művelője, A vörös oroszlán című regény szerzője nemcsak felnőtteknek szóló műveivel, költeményeivel, valamint tudományos-fantasztikus írásaival szerzett hírnevet.
Pöttyös Panni történeteiben az óvodakezdéstől az iskolás kalandokig követhetjük a türelmes nagymama és cserfes unokája kalandjait mesékben. A könyvben és CD-n kapható meséken túl foglalkoztató füzetekben is kalandozhatunk velük és megtanulhatjuk együtt az órát is.
Szepes Mária, Papír Magdolna, Orsi Mária. Három név, és mégis ugyanaz a művész. A Pöttyös Panni könyvek szerzőjéről van szó, az ezotéria magyar nagyasszonyáról, A vörös oroszlán című, kalandos utat bejárt regény alkotójáról. Szepes Mária Papír (Scherbák) Mária néven született 1908. december 14-én, Papír Magdaként szerepelt a színpadon, Orsi Máriaként, később pedig asszonynevén, Szepes Máriaként publikált. Szepes Mária igazi bohém, komédiás családban nőtt fel. Édesanyja primadonna, nevelőapja rendező volt. Gyermekkorában a színészet mellett filmezett és táncolt is, a kereskedelmi iskolában szerzett érettségit követően művészettörténetet, irodalmat és pszichológiát tanult, foglalkozott mélylélektannal, vallásfilozófiával és karakterológiával is.
Papír Magdolna néven már hároméves korától színpadon játszott, többek közt A megfagyott gyermek című darabban. Tizenhét éves korában balettvizsgát, majd kereskedelmi érettségit tett, utána a Walter-féle szemináriumban művészettörténetet, pszichológiát, irodalmat hallgatott. A beszélőfilm korszakában Orsi Mária néven filmforgatókönyveket ír.
Élete során volt újságíró, forgatókönyvíró és dramaturg, 1941 után szellemi szabadfoglalkozású. 1930-ban ment férjhez Szepes Bélához, Magyarország első síugró bajnokához, gerelyhajító olimpikonhoz és grafikushoz, aki 1986-ban bekövetkezett haláláig támasza, szellemi és lelki társa maradt.
1946-ban jelent meg A Vörös Oroszlán című misztikus regénye, amely egyszerre ismertté tette nevét. A halandókat halhatatlanná, a kiválasztottakat előző életükre is emlékezni képessé tevő csodaszer történetét Magyarországon bezúzták, de külföldön több nyelven is megjelent. Azokban az években a politika és az irodalompolitika nem szerette a „túl sok filozofálást”, különösen nem a misztikumra való hajlamot. Szepes Mária nem talált kiadóra, így a gondolkodó mesehőse mögé rejtőzött, megteremtette Pöttyös Pannit, akinek kalandjain nemzedékek nőttek fel.
„Amikor bezúztak mindent, amikor tilos lett minden, amit addig csináltam, eldöntöttem, meséket fogok írni. Imádom a gyerekeket. A fodrásznál volt egy találkozásom egy orosz kislánnyal, a kis Tamarával. Oda is tollal, füzettel jártam, és egyszer csak felült a térdemre, hogy rajzoljak neki. Ezt a tündéri kis lánykát aztán beleírtam a Pöttyös Panni mesémbe, hogy a két kislány összebarátkozik. 1953-ban ki is jött a könyv, óriási sikere lett. Kiderült, hogy én az új éra legnagyobb könyvét írtam meg azért, mert volt benne egy négyéves szovjet kislány… Boldog vagyok, mert már az ötödik nemzedék nő fel a Pöttyös Pannival, hogy a szívbeteg gyerekeknek ezeket a meséket olvassák fel a kórházakban, mert kedvesség és báj van bennük… Hát így lettem mesemondó Szepes Mária. Egy hétéves kis barátnőm (aki azóta nagymama lett) egy együtt töltött nap után azt kérdezte az édesanyjától: Anyuka, mondd meg nekem igazán, ugye a Szepes néni nem egészen felnőtt? – Ez volt a legkedvesebb bókja az életemnek.”
„Sohase feledkezzünk meg a szavakban rejlő romboló-építő, kötő és oldó erőkről: a szavak hatása gyakran ártalmasabb a kígyóméregbe mártott, húsba fúródó nyílnál. Gonosz, maró, kegyetlen szavak gyógyíthatatlanabb sebet, veszedelmesebb mérgezést okoznak a durva fizikai sérülésnél.” (Szepes Mária: A szerelem mágiája)
1930-ban megismerkedett Szepes Béla képzőművésszel, aki többszörös atléta- és síbajnok volt, olimpiai ezüstérmes élsportoló. Házasságuk után Szepes Mária néven dalszövegek és versek mellet tudományos-fantasztikus műveket alkot, s életművében meghatározó szerepet tölt be az ezoterikus irodalom.
Filozófiai írásai az 1980-as évektől kaptak nagyobb publicitást. 1988-ban Emberek és jelmezek címmel adták ki visszaemlékezéseit, mágikus-misztikus könyvei ezt követően sorozatban jelentek meg. 1989-ben publikálták az 1940-es években írt Varázstükör című regényét, s A mindennapi élet mágiája című könyvét, amelyben a siker és a kiegyensúlyozott emberi kapcsolatok titkát keresi. Míg A mindennapi élet mágiája című kötetében olyan kérdésekre keresi a választ, mint pl. miért szerencsés egyik ember, s miért sújtja balszerencse a másikat? Mi a siker titka? Élhet-e valóban eredményes életet az, aki csupán önös érdekeit szolgálja? Hogyan szül a bizalmatlan ember mások iránti gyanakvása bizalmatlanságot maga ellen? Mi az önbizalom titka? Hogyan küzdhetünk meg foszladozó idegeinkkel?; a Szerelem mágiája c. kötetében a Hogyan találjuk meg a számunkra legkedvezőbb partnert? Hogyan őrizhetjük meg a szerelem kezdeti hőfokát, erejét? Hogyan alakíthatjuk ki a testi és lelki kapcsolat harmóniáját? kérdésekre keresi a választ.
„Mindenekfölött valami kollektív jóságot szeretnék megvalósítani magamban. Minden élő felé egyformán áradó, végtelen gyöngédséget és megbocsátást.” (Szepes Mária: Szibilla – Jegyzetek az életemhez)
Tudományos-fantasztikus regényeiben a keleti filozófiák hatása érezhető. Számos írásában foglalkozott az okkult tudományokkal, a reinkarnációval és a karma-tannal, pszichológiai, parapszichológiai műveket jelentetett meg, verseket írt. Az 1994-es Smaragdtábla című könyvében a modern tudomány és a hagyomány lényegét fejtegeti. 2003-ban Felhőszobrász címmel jelent meg tizennégy elbeszélést tartalmazó novelláskötete. Utolsó műve a 2007-ben Szibilla címen megjelent személyes naplója.
Forrás: Móra Kiadó
