„Szövegtudás, fél siker!” – vallotta a 74 éves korában elhunyt Tahi Tóth László színművész, akinek számtalan felemelő és vidám pillanatot köszönhetünk.
Tahi Tóth László élete végéig hűséges volt első és egyetlen, vígszínházi társulatához. A színészmesterségről viszont azt tarotta, hogy örök megújulásra kötelez, tanítómestereinek emlékét pedig nem csak lelkében őrzi, – mulattató történeteiket könyvalakban is közreadta.
Életének 75. évében csütörtökön elhunyt Tahi Tóth László Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész – közölte a Vígszínház a Cultura.hu-val. „Emlékezetes és felejthetetlen alakításait, tehetségét, életszeretetét örökre szívünkben őrizzük” – írták a közleményben. Tahi Tóth Lászlót, akit türelemmel és méltósággal viselt betegség után ért a halál, a Vígszínház saját halottjának tekinti, temetéséről később adnak tájékoztatást. A színészi mesterségről így vallott:
„Sokan azt mondják, nem szabad megsértődni. Ezt okos tanácsnak tartom, hiszen mi, művészek érzékenyebbek vagyunk az átlagnál. Fontos, hogy jó kondícióban legyünk, nem mindegy, mit eszünk, mit iszunk, milyen lelkiállapotban jövünk be a színházba. Át tudjuk érezni – én úgy mondom, legyünk diszponáltak – azokat az érzelmeket, amelyeket a szerep sugall. Szerelmet, lekesedést, haragot. Nagyon fegyelmezettnek kell lennünk magunkkal szemben, hiszen minden este bizonyítanunk kell” – mondta mestersége lelki rugóiról.
Tahi Tóth László 1944. január 23-án született Budapesten Tahi-Tóth Nándor festőművész-rajztanár és Pfeiffer Eleonóra gyermekeként. Hat testvére közül ketten – Tahi József és a közelmúltban elhunyt Tóth Tahi Máté is – a színi pályát választották.
Apja példáját követve Tahi Tóth László festő akart lenni, de az egyik színésznek készülő barátja bíztatására 1962-ben jelentkezett a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, ahová azonnal felvették és Várkonyi Zoltán osztályába került. Már főiskolás évei alatt számos főszerepet játszott (Thurzó: Az ördög ügyvédje, Ibsen: John Gabriel Borkman). Negyedévesen bízták rá Krúdy Gyula A vörös postakocsi című művének egyik főszerepét, Rezeda Kázmér megszemélyesítését. Diplomázását követően 1966-ban került a Vígszínházhoz, amelynek több mint ötven évig volt a tagja.
„Várkonyi Zoltán – szeretett mesterem a főiskolán – akkoriban a színház művészeti vezetője volt. Neki köszönhetem, hogy a gyakorlati két évet is itt tölthettem. Az is szerencsésnek mondható, hogy mint végzős színésznek, nem kellett vidékre szerződnöm. Az addig kötelező volt, a mi évfolyamunk volt az első, amelynek tagjaira már nem hatott ilyen kényszer. Akkoriban olyan nagy nevek játszottak itt, mint Bulla Elma, Sulyok Mária, Latinovits Zoltán, Somogyváry Rudolf, Bárdy György. Őket csodáltam és próbáltam ellesni a mesterséget, noha – úgy érzem – azt nem lehet véglegesen megtanulni, mert folyamatosan megújul, s vele magunk is. Minden szereppel elölről kell kezdeni a pályát.
Hogy a hűség tartott volna itt? Bármikor körülnéztem a színházi palettán, én azt láttam, hogy a legrangosabb előadásokat nálunk játsszák, s erre büszke voltam és vagyok – még akkor is, ha nem mindenben kaptam szerepet. Maga az épület is megtestesíti számomnra a színház klasszikus légkörét, szellemét. De talán valamiféle lustaság is lehet bennem, s ösztönösen kerülni akartam, hogy esetleg más társulatban újra elfogadtassam magam. Úgy érzem, mindez összeadódott, ami miatt a színház kötelékében maradtam” – magyarázta Tahi Tóth László 2006-ban, könyvében bemutatóján.
Színháza sikerdarabjainak állandó, kiemelkedő szereplője volt, különös tehetséggel bújt groteszk alakok bőrébe. Emlékezetes alakítást nyújtott Csurka István (Házmestersirató), Sarkadi Imre (Oszlopos Simeon), Csehov (Cseresznyéskert), Gogol (A revizor), Molnár Ferenc (Játék a kastélyban) darabjaiban. Játszott A kertész kutyájában, a Szilviában, a Harmóniában, a Luluban, a Szerelem, ó! című alkotásokban, A szabin nők elrablásában és Aldo Nicolai Hárman a padon című színdarabjában. Kivételesen szerencsésnek tartotta magát, amiért eljátszhatta Gogol monodrámáját, az Egy őrült naplóját, mert úgy vélte, hogy ha valaki Popriscsinként ki mer lépni a rivaldafénybe, az már mindent tud a színházról.
Pályafutásának emblematikus szerepe A képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című musicalhez fűződik, fellépett a Harmincéves vagyok című zenés darabban is. A színészmesterségről azt tartotta, hogy örök megújulásra kötelez. Úgy vélte, a jó színésznek mindent tudnia kell: énekelni, táncolni, időnként új oldaláról is bemutatkozni.
Számtalan színpadi szerepe mellett több mint negyven filmben és tévéjátékban nyújtott kiemelkedő alakítást. Kamera elé először Bacsó Péter Szerelmes biciklisták című alkotásában állt, szerepelt az Egri csillagok, az Aranysárkány, a Vőlegény és a Hatholdas rózsakert című filmekben. Drámai és komikus szerepeiről így nyilatkozott:
„Annak ellenére, hogy a dráma áll a legközelebb hozzám, szeretem a dolgok fonákját is megmutatni. A jó színésznek azonban mindent tudnia kell: énekelni, táncolni, időnként új oldalról is bemutatkozni. Egy idő után felfedezték komikusi képességemet a szórakoztató műfajban is, akkoriban sok vidám tévéműsorban foglalkoztattak. Az emberek általában mégis vidám fickónak tartanak, amit én egyáltalán nem bánok.”
Az egyik legtöbbet foglalkoztatott szinkron- és hangjátékszínész volt. Magas művészi szinten szinkronizált, ami annak is köszönhető, hogy erős szituációs érzékkel rendelkezett. Világhírű színészeknek kölcsönözte a hangját, többek között Pierre Richardnak szinte az összes filmjében, Dustin Hoffmannak az Éjféli cowboyban, Az ügynök halálában, az Esőemberben és a Parfümben. Robert De Nirónak az Aki legyőzte Al Caponét, Robert Redfordnak a Mezítláb a parkban című filmekben, és ő volt Piton professzor, azaz Alan Rickman magyar hangja a Harry Potter-sorozatban. A Sherlock Holmes-epizódok magyarországi sikeréhez is nagyban hozzájárult a címadó hőst alakító Jeremy Brett zseniális szinkronhangjaként.
2006-ban jelent meg A geg – Színészkedési kézikönyv – Színpadi szökellések és kéziugrások tára című humoros „kézikönyve”, amelyben színészi pályájának tapasztalatait írta meg és saját rajzaival illusztrálta. Margitsziget rózsái címmel egy lemeze is megjelent. Szabadidejében rendszeresen teniszezett, szívesen festett, az évek során több önálló kiállítását tekinthette meg a közönség.
Tahi Tóth László két évtizedet élt boldog házasságban Kárászy Szilvia zongoraművésszel.
Munkássága elismeréseként 1972-ben Hegedűs Gyula-emlékgyűrűt, 1974-ben Jászai Mari-díjat kapott. 1985-ben lett érdemes művész, 2012-ben kiváló művész. 1995-ben Pro Comedia-díjat vehetett át, az Ajtay Andor-emlékdíjat kétszer, 1979-ben és 1986-ban nyerte el. 2017-ben kapta meg a Kossuth-díjat eredeti látásmódját és kivételes jellemábrázoló képességét a tragikomikus és groteszk műfaj mestereként zseniális alakításokban kamatoztató, sokoldalú színházi és filmes pályája, valamint hangjával számos emblematikus filmes karaktert feledhetetlenné tevő szinkronszínészi munkája elismeréseként.
A színművész 2017. január 21-én a József Attila Színház Hattyúdal című előadása közben lett rosszul, amelyben Tamburás szerepét alakította. A művész az előadást végigjátszotta, utána azonban mentővel kórházba szállították. Néhány héttel később agyműtéten esett át.
