A Naplegenda és a Labirintus című előadások után Mihályi Gábor koreográfus és művészeti vezető egyújabb, a műfajt is meghatározóprodukcióval mutatkozik be 2012 januárjában. – Interjú
Nagyszabású bemutatóval kezdi az évet 2012. január 7-én a Magyar Állami Népi Együttes és a Szolnoki Szimfonikus Zenekar. A Magyar Tánckoncert című darab közel kétszáz művész tolmácsolásában jelenik meg a magyar múlt és jelen. A kétórás produkcióban szimfonikus zenekari művek és táncjelenetek váltják egymást.
A Mihályi Gábor, Harangozó Gyula-, és EuróPas-díjas koreográfus, Magyar Állami Népi Együttes művészeti vezetője ötlete alapján színpadra állított repertoárban felcsendül Liszt II. Magyar Rapszódiája, az Intermezzo Kodály Háryjából és a Kállai kettős Herczku Ágnes bevezető énekével. Láthatjuk a híres Ecseri lakodalmast is, mely a bemutatója óta nemcsak a hazai, de a világ táncszerető közönségének elismerését is kivívta: az eredeti koreográfia a magyar néptáncművészet egyik kiemelkedő, emblematikus produkciójává vált, amelyet több mint ezer alkalommal mutattak be.
Mihályi Gábor együttesében tizennégy egész estés műsort készített. A Naplegenda és a Labirintus című előadásaival két ízben is elnyerte a Magyar Táncművészek Szövetsége által alapított: Az évad legjobb alkotója díjat. Exclusive interjút közlünk Mihályi Gábor, koreográfussal, művészeti vezetővel legújabb produkciója, a Magyar Tánckoncert kapcsán.
Ön a Magyar Tánckoncert, azaz Vox Hungaricus megálmodója és egyben művészeti vezetője. Mit tudhatunk meg erről az egyedi, több száz táncost és zenészt megmozgató nagyszabású bemutatóról/ősbemutatóról? Hogyan állt össze a produkció, a fellépő, közreműködő gárda?
A Magyar Állami Népi Együttes kapcsolata a szolnoki művészekkel már évekre tekint vissza. Legutóbb éppen az együttesem 60 éves évfordulója alkalmából rendezett előadáson szerepeltünk együtt a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon. Természetes volt tehát, hogy erre a – minden érintett társulatot megtermékenyítő – kapcsolatra építve hozzuk létre a Vox Hungaricust.
Magyarországon elsőként talán az Experidance jól ismert produkcióival teremtette meg a táncszínház műfaját, ami mára már divatos műfajjá vált. Miben tér el a Magyar Tánckoncert sportcsarnokos bemutatója a már eddig ismert történelmi témájú, népi elemeket is felvonultató műsoroktól?
A táncszínház műfaja Magyarországon több évtizedes múltra tekint vissza, tehát a „történelem” nem az említett együttessel kezdődött. Az Experidance populáris hangvételű előadásai valóban népszerűvé váltak az elmúlt években. A történeti hűség kedvéért azonban meg kell jegyeznem, hogy a Magyar Állami Népi Együttes Naplegenda című előadása megelőzte az említett formáció ismertté válását.
A kérdés lényegére válaszolva: a Vox Hungaricus nem világzenei hangzásokat szólaltat meg, hanem a tradicionális népzene és a XIX. század népies műzenéje mellett a magyar komolyzene gyöngyszemeit, Liszt, Kodály és Bartók műveit is. Ezekre az örökbecsű zenékre, művekre készültek a koreográfiák, céltudatosan erre az estére, vagy a Magyar Állami Népi Együttes repertoárjából válogattuk azokat. Felmutatva a hagyomány-értelmezés koronként változó, de folyamatosan az aktualitást hangsúlyozó legfontosabb értékeit. A Vox Hungaricus egy komplex táncszínház, mely nagyvonalú tablójával értéket ment és új értéket teremt.
A műhelytitkokat tekintve, hol, mikor próbálnak, milyen színpadi – hang és látvány – elemekkel fogják elkápráztatni a nagyérdeműt? Elképzelhető, hogy magán a bemutatón lesz az első alkalom arra, hogy egyszerre álljon színpadon a kórus, a szimfónikus zenekár, a szólóénekes és a néptáncegyüttes?
A felkészülés már zajlik külön-külön a fellépő együtteseknél, az összpróbákra az előadás helyszínén kerül majd sor. A hang és látvány „káprázatot” az elhangzó művek és a szereplő művészek adják majd. Mindezt azonban megtámogatjuk egy ma már természetes módon elvárható, XXI. századi technikával. Az előadás lényege: nem a színpadi csillogás, az öncélú látványkeltés, hanem a megkérdőjelezhetetlen művészeti érték felmutatása, a teremtő (éneklő, zenélő, táncoló) ember dicsérete.
Elképzelhető-e hogy a Magyar Tánckoncert Budapesten , de akár az ország nagyvárosaiban is előadásra kerül hasonlóan nagyszabású eseményként?
Bizakodom benne.
