„Hova? Nehezebb kérdés. Van helyette / áthidaló megoldás: ennyi: merre?” Író, költő, kritikus és műfordító, neve fogalom a modern magyar irodalomban. Tandori Dezső 75 éve született.
„Látszatra ezt a legkönnyebb (lett volna) megírni. Születtem…
De máris: meg fogok halni. Hát azt, azt a dátumot vetném papírra, méltóztatnék tudni effélét is!
Csak 1938. december 8-át tudom. Akkor*. Értsd: innen. Csillag, persze, nem jött föl velem. Újabban, apró adalék a rajzhoz, a Dublinban vett Sagittarius 1994 könyvet, mely legközvetlenebbül eljövendő napjaim részleteire állítólag utal, nézegetem. Az asztrológia (is) eszköz, segédegyenes, viszonyítási mód, asszociációs alap önmagunkhoz és másokhoz; emberekkel foglalkozhatunk a révén. Töprengeni megállhatunk.
Az önéletrajz célja is legyen ennyi.” (Tandori Dezső: Vita-e? – Avagy: van-e curriculum evidentiae?!)
Merre, hova?
(részlet)
Hova? Nehezebb kérdés. Van helyette
áthidaló megoldás: ennyi: merre?
Menj valamerre,
aztán majd kiderül, mi a sora,
s ha odajutottál, látod, hova.
Tandori Dezső Kossuth- és József Attila-díjas író, költő hetvenöt éves. Állandóan aktív szerző, rendkívül sokat és sokfélét publikált: önálló köteteinek száma eléri a nyolcvanat, műfordításainak mennyisége oly hatalmas, hogy szinte beláthatatlan.1938. december 8-án Budapesten született tisztviselőcsaládban. 1962-ben, az ELTE Bölcsészettudományi Karának magyar-német szakán végzett, majd nevelőtanárként dolgozott, 1964-ben főiskolai nyelvtanár lett.
Eleinte klasszikusok (Rilke, Kafka, Musil, Doderer, Trakl, Handke, Rosei, Bernhard, Kleist, Thomas Mann, Klaus Mann, Krüger, Theobaldy, Goethe, Salinger, Plath, Heaney, Jeffers, Jarrell, Crane, Ashbery, Stevens, Feuchtwanger, Friedell, Krantz, Jung, Mason, Pauls, Schopenhauer) műveit ültette át magyarra.
Fiatalon bekerült egykori gimnáziumi tanára, Nemes Nagy Ágnes írói-baráti körébe, ahol többek között Mészöly Miklóssal, Ottlik Gézával és Mándy Ivánnal került kapcsolatba. Fiatalon megtalálta élete párját, Tandori Ágnessel (ki maga is író és műfordító) néhány prózakötetet társszerzőként együttesen is írtak vagy adtak közre.
1958 és 1968 között írt verseiből állította össze első verseskötetét Töredék Hamletnek címmel. Azonnal magára vonta az irodalmi közélet figyelmét, sokan költészettörténeti fordulatról beszéltek vele kapcsolatban. A kitüntető figyelem megsokszorozódott a következő kötet, az 1973-as Egy talált tárgy megtisztítása után, amelyet az első magyarországi posztmodern verseskötetnek tart az irodalomkritika.
A hetvenes évektől kezdve kiterjedt „kalandozásokat” folytatott a műfajok és művészeti ágak világában. Írt gyermekverseket és ifjúsági regényt (Nagy gombfocikönyv), filozofikus esszéket a magyar és a világirodalom, a zenei, képzőművészeti és filozófiai élet jeles alakjairól, többek között Keserü Ilonáról, John Cage-ről, Wittgensteinről, Szép Ernőről, Ottlik Gézáról és Peter Handkéről.
„Tanárnőm, Nemes Nagy Ágnes versrészlete: arról, hogy mintha egy szív madárszilánkra hasadna szét… stb.
A madarakkal (verebek, zöldikék, papagájok, barátposzáta, széncinege, kanári, rozsdafarkú stb.) megismertünk egy második világot – mely első világunkkal azonos. Ahogy Londonnal, Dublinnal is megismertem valamit. De Koppenhágával csakígy. A műfordítással. Szpéró majdnem 11 évet élt, haláláig csaknem min 382. o.den napot vele töltöttem. Halála óta utazom. A lovak véletlenül – ?! – adódtak. Nem szenvedély. Az ivást 1993. március 16-án hagytam abba örökre. Tudom azt mondani, hogy „soha”. Elég sokat cigarettázom – de csak külhonban, vagy alkalmilag a lakáson kívül. A lakásban soha. (Holott előző nap Bécsben még 80 szálat szívtam, Gitane, Szimfónia, Kossuth stb.), itthon egy szálat se. Ez alkati jellemzőm.
Ma is nehezen „állok neki” egy-egy újabb munkának, de aztán majdnem mindig „menni szokott”. Ám ez nem jelenti, hogy szerintem jól is sikerül. Egy ló sem nyeri meg általában minden versenyét, nem is várható tőle. Ez a munkákkal is így van. Sok jó munkatársi kapcsolatom alakult ki, többen is számítanak rám, produktumaimról hallok jó véleményeket (is).” (Tandori Dezső: Vita-e? – Avagy: van-e curriculum evidentiae?!)
Nat Roid álnéven (a saját nevének anagrammája) bűnügyi regényeket is publikált, színművei, hangjátékai Beckett és Thomas Bernhard abszurd kamaradarabjaira emlékeztetnek.
„El akarom pakolni a segédeszközöket, Virginiáról is idemásolom, ami kell még; egyébként a festő barátaiknak a képeit nagyon megszerettem a Tate Galériában, Southamptonban, Leedsben, mindenütt vadásztam már rájuk a múzeumokban, Vanessa Bell, Fry, Gore, Gilman, barátaik vagy nem barátaik, az az egész, úgy… főleg az utcák, a házak, akár alakos képek is így, éles színek, éles körvonalak… ezek kellettek nekem; egészen közel volt egy kis galéria, napról napra halogattam, mikor megyek, hétfő volt az utolsó napom, épp hétfőn tartott zárva, ott valóban az ő körük, a Bloomsbury dolgai voltak, még emléktárgyak is, gondolom, ahogy nálam itt van X. vagy Y. kalapja, palettája, mondjuk, úgy ott… nem is tudom.” (Tandori Dezső: A tizedik név: Walton Street)
A hetvenes évek elején keletkeztek első képzőművészeti munkái (Dekalkomániák sorozat), majd önálló ciklusokként jelentek meg indigó- és írógéprajzai, amelyek többnyire nyelvi poénokra épülnek. 1980 óta szépirodalmi kötetei is gyakran az általa készített borítókkal és illusztrációkkal jelentek meg.
A hetvenes évek végén visszavonult az irodalmi élet nyilvánossága elől, ebben az időszakban nagy szerepet töltöttek be madarai, Szpéró veréb és társai, akik műveinek egyik legfontosabb ihletforrásaivá váltak.
„Műfordítás. Filozófia, társ. tud., állattan, szépirodalom – klasszikusok, bestsellerek –, ezen belül regény, novella, vers, drámai költemény, dráma, vígjáték, gyerekirodalom. Szinte sorolhatatlan, ha árnyalom. Drámai antitalentum vagyok, filmet se írtam. Ahogy az egyszemélyes-színpad, valamiféle film is biztosan „megalakulhatna”, gyártódhatna nekem – egyelőre nem. Egy kétnyelvű kötet Amerikában, címlapján zöldikénk, de „veréb”-nek meghatározva a kiadó által. Két könyvem megjelenés előtt Ausztriában; részvétel a nemzetközi Odüsszeia-vállalkozásban, meghívottként, így tuniszi út, à la Paul Klee. Felsorolhatatlan sok „legkedvesebb festő és író”. Még ma is olvasok. Korszakok – ezekről írásaim „vallanak”. Filozófia, zene, festészet, irodalom… megíródik majdnem minden vonzalom.
Vak madaraink. Ellőtt szárnyú madarunk. A többi invalídus. Feljegyeztük társnémmal: „dec. 3., a fogyatékos emberek napja”. Emberek se kiiktatva, sőt!
Sok munka, utazás éve. „A világ” mintha nem lenne annyira „adósom”. Lehetőségek. Ipar: műfordítás. Jó honoráriumok: továbbra is ritkán. Szakmailag, magánemberileg „felhőtlen” napok: alig. Küzdelem.” (Tandori Dezső: Vita-e? – Avagy: van-e curriculum evidentiae?!)
A kilencvenes években horizontja kitágult, utazni kezdett, bebarangolta Bécset, Párizst, Londont, Koppenhágát és a német nagyvárosokat. Ebben a korszakában főleg a nyugati lóversenypályákon átélt élményeit kamatoztatta.
Gyakori szereplője lett irodalmi rendezvényeknek, saját műveit adta elő meglepő és izgalmas módon, sőt – fején elmaradhatatlan kötött sapkájával – egy televíziós showműsornak is egyedi hangú és megjelenésű házigazdája volt.
„Ám ezzel már csakugyan a legszemélyesebb elágazásokhoz érkezünk el. Itt kell búcsút vennünk…
Kitől és mitől?
Az Olvasóval, íme, bármennyire Ismeretlen is még, úgy beszélhettünk, mint ismerőssel. Mint e dolgoknak legalábbis Megismerőjével.” (Tandori Dezső: Madárnak születni kell…!)
Munkásságát számos kitüntetéssel ismerték el: 1978-ban József Attila-díjat, 1986-ban Déry Tibor-, 1989-ben Szép Ernő-jutalmat, 1990-ben Weöres Sándor-díjat, 1996-ban a Magyar Köztársaság Babérkoszorúját, 1998-ban Kossuth-díjat, 2000-ben Pro Urbe Budapest díjat, 2001-ben Tiszatáj-díjat, 2002-ben Soros-életműdíjat kapott. 2007-ben a rangos német kitüntetést, a Goethe-érmet, illetve a Prima Primissima díjat is átvehette.
2009-ben Két és fél töredék Hamletnek (2008) című verskötetéért Artisjus irodalmi nagydíjjal tüntették ki.
Felhasznált irodalom:
Tandori Dezső: Madárnak születni kell…!
Tandori Dezső: Vita-e? – Avagy: van-e curriculum evidentiae?!
