„Sok olyan dolog van a seholszigetiek államában, amit mifelénk is szeretnék látni. De alig remélem!” Thomas More, azaz Morus Tamás az Utópiában leírt tökéletes államrendszer bizonyos elemei meghökkentően modernek, számos gondolatával messze megelőzte korát.
„Valódi aranykönyvecske, nem kevésbé üdvös, mint amilyen mulattató a LEGJOBB ÁLLAMFORMÁRÓL és az újonnan fölfedezett Utópia, azaz Sehol nevezetű szigetről. Írta a híres és ékes szavú MORUS TAMÁS, nemes London városának polgára és főbírája.” E szavakkal kezdődik Thomas More, azaz Morus Tamás 1516-ban kiadott, műfajteremtő Utópiája
Sir Thomas More angol filozófus, reneszánsz humanista, író, az ügyvédek védőszentje, a katolikus egyház mártírja és szentje, 535 éve, 1478. február 7-én született.
Sikeres ügyvéd fiaként Londonban született. Oxfordi és londoni tanulóévek után maga is ügyvéd lett 1501-ben, majd három évvel később a parlament tagjává választották, ahol szorgalmas és becsületes munkájával kivívta környezete elismerését. Sokan fényes jövőt jósoltak neki. Vonzotta a papi pálya, végül mégis megnősült, három lányát és egy fiát a korban szokatlan módon komoly képzésben részesítette. Szerény és igénytelen ember volt, ha volt pénze, a szegények között osztotta szét.
Az Utópia hatalma
Egyre komolyabb diplomáciai küldetéseket bíztak rá, VIII. Henrik 1509-es trónra lépése után a királyi tanács tagja, majd az alsóház elnöke lett. Az írásra is szakított időt, angol és latin nyelvű költeményei mellett megírta III. Richárd király történetét.
1516-ban jelent meg leghíresebb műve, az Utópia (Seholsincs ország), amelyben egy elképzelt, ideális (bár számunkra ridegnek tűnő) társadalmi rendet írt le, ahol mindent az ész irányít. A számos nyelvre lefordított mű lett az utópista irodalom alapműve. A szerző témamegjelölése azonban – nyilván szándékosan – meglehetősen pontatlan, hiszen az Utópia mindenekelőtt a Morus korabeli Angliáról szól, s benne a XVI. századi angol társadalmi és politikai viszonyok kritikája éppoly hangsúlyosan jelenik meg, mint az ideális államnak lefestett, példaképként ajánlott Sehol sziget leírása.
Számos jel árulkodik Utópia és Anglia „azonosságáról”: mindkettő szigetország, Utópia 54 városa Anglia 54 grófságának felel meg, az utópiabéli Száraz-folyó leírása pontosan ráillik a Temzére is, stb. A hasonlóságok azonban itt – a földrajznál – véget is érnek, hiszen a seholszigetiek társadalmi berendezkedése messze fölötte áll annak a Morus korabeli Angliáénak, amelyet a feudális abszolutizmus és a tőkés termelés korai formáinak együttélése jellemzett.
Az Utópiában leírt tökéletes államrendszer bizonyos elemei meghökkentően modernek, s nyugodtan kijelenthetjük, hogy Morus számos gondolatával messze megelőzte korát. A halálbüntetés elutasítása, a kölcsönös megegyezés alapján kimondott válás lehetősége, az eutanázia indokolt esetben történő engedélyezése, az egyszerű vallási tolerancián túlmutató ökumenizmus hirdetése – csupa olyan dolog, amelyet a konzervatívok még évszázadokkal később is radikálisan modernnek, elfogadhatatlannak tekintettek/tekintenek. Nem túlzás tehát azt állítani, hogy Morus Tamás – határozott háborúellenes álláspontjával, a vallási kérdésekben tanúsított toleranciájával és a népfelség elvének (újbóli) meghirdetésével – korának egyik legfelvilágosultabb elméje volt.
Az Erasmusszal szoros baráti kapcsolatot ápoló Morus, akinek már az apja is kiváló ügyvéd, majd bíró volt, előbb ügyvédként, később pedig magas rangú politikusként tevékenykedett hazájában, de mindvégig, még a vérpadon is hű maradt elveihez, a humanizmus értékeihez. A humanisták tagadták az eredendő bűn dogmáját, és hittek az ember és a világ korlátlan tökéletesedésének eszméjében. Ezért születhetett meg Morus Utópiája is, jóllehet maga a szerző úgy vélte, egyelőre nincs sok esély az ideális társadalom megvalósulására: „Sok olyan dolog van a seholszigetiek államában, amit mifelénk is szeretnék látni. De alig remélem!”
Ellenkezni a királlyal
VIII. Henrik 1522-ben beleszeretett udvarhölgyébe, Boleyn Annába és megpróbálta felbontatni házasságát a fiú utód szülésére képtelen Aragóniai Katalinnal. A válás nyélbe ütésétől vonakodó Wolsey lordkancellár helyére 1529-ben Morus került, aki eleinte támogatta a királyt. Amikor azonban VIII. Henrik a pápa fennhatóságát is kezdte kétségbe vonni, a protestánsok ellen keményen fellépő Morus lemondott, vidéki birtokára vonult vissza s írásaiban a katolikus hitet védelmezte. Boleyn Anna koronázására meghívták, de nem ment el, vérig sértve ezzel az uralkodót.
1534-ben Morus nem volt hajlandó letenni az esküt az egyházi főhatalomról szóló törvényre, amely a pápa helyett az angol királyt nyilvánította az angliai egyház fejének. Négy nappal később már a Tower rabja volt, fogságában lelki vigaszt nyújtó értekezéseket, imákat írt. Perében hiába fejtette ki, hogy világi uralkodó nem igényelhet vallási jogokat – az előre eldöntött ítélet felnégyelés volt, amit Henrik lefejezésre enyhített. A börtöntől elgyengült férfit a vérpadra a hóhér segítette fel 1535. július 6-án, „lefelé már magam is lejövök” – mondta.
Testét elégették, levágott fejét egy hónapig közszemlére tették. A katolikus egyház 1886-ban boldoggá, 1935-ben szentté avatta, ünnepe június 22.
2000-ben II. János Pál pápa a kormányzók és politikusok védnökévé is nyilvánította. Alakja számos irodalmi alkotás, film ihletője, talán a legismertebb az Egy ember az örökkévalóságnak. Az ezredfordulón beválasztották a brit történelem 100 leghíresebb személyisége közé, az őt kivégeztető VIII. Henrikkel együtt.
