„Leszámítva az első, Nemzetiben töltött éveimet, akkor voltam színházban a legboldogabb, amikor vele dolgoztam.” Törőcsik Mari a „színházcsinálóról”, Schwajda Györgyről mesél a Nemzetiben.
„Ma nem divat a tolerancia. Sokan emlegetik, de kevesen gyakorolják. Amikor például Schwajda meghívta Vasziljevet Kaposvárra, a kritikák engem dicsértek, de Schwajdát, aki a világ egyik legnagyobb rendezőjét megszerezte egy vidéki kisvárosba, szidták. Nem bocsátottak meg neki. Én próbáltam közvetíteni, olykor sikerrel” – Törőcsik Mari eleveníti fel emlékeit Schwajda Györgyről, aki az idén lenne 70 éves.
A színházcsináló Csodája
A 2012-ben nagy sikert arató Szent család után ismét Schwajda rendezett Schwajdát: Schwajda Gergő, az író fia állította színpadra a Csodát a Csiki Gergely Színházban. A történetben Vencel, a megvakult nyomdai betűszedő különleges helyzetben találja magát. A törvények szerint felülvizsgálatra kell mennie, és mivel senki sem tartható egy évnél tovább betegállományban, keresőképesnek nyilvánítják. Vencel szerint ha keresőképes, mint nyomdász, akkor ez azt jelenti, hogy lát, hiszen a bizottság csak nem lehet annyira…tudatlan, hogy egy vakot küldjön vissza dolgozni. Ezzel indulnak Vencel kalandjai az életben maradásért és a bizonyításért, hogy képes önállóan boldogulni. Dolgozni kezd, szeretője lesz, kocsmázik, sőt autót is vezet. Éli az átlagemberek átlagos életét – vakon.
A Csoda rólunk szól. Kisebb, nagyobb fogyatékosságainkról, amelyekkel újra és újra boldogulnunk kell. Szól a bizonyításról, az akaratról, hogy ha el akarunk érni valamit, akkor megtehetjük. Szól a hétköznapi elutasításról, arról, hogyan bánunk azokkal, akik mások, mint mi. És mindenekelőtt szól a megalkuvásról. Arról, hogy a boldogulásért, a beilleszkedésért mennyi áldozatot hozunk és ezzel mennyi fájdalmat okozunk azoknak, akik igazán és őszintén szeretnek bennünket. Hogy hogyan tesszük magunkat tönkre azért, hogy szebbek, jobbak és tulajdonképpen átlagosabbak legyünk.
Schwajda György Csoda című keserű komédiája november 16-án, szombaton és 17-én vasárnap 19.00 órakor tekinthető meg a Nemzeti Színházban. A szombati előadáshoz kapcsolódóan „A színházcsináló” címmel beszélgetés is várja az érdeklődőket: 18.00 órakor Schwajda György születésének 70. évfordulója alkalmából a színházigazgató-szerzőre emlékezik a színházi szakma.
Bizonyára sok minden mást is elárul majd a Nemzet Színésznője, amikor Rátóti Zoltánnal és Vidnyánszky Attilával az ellentmondásos, ám vitathatatlanul jelentős színházigazgatóról és drámaíróról beszélget majd Bérczes László. Felidézik majd azt a megalkuvásra képtelen Schwajdát, aki kinevezése után két hónappal felállt a szolnoki direktori székből, mert Aczél Györgyék nem engedték műsorra tűzni A velencei kalmárt; azt a makacs Schwajdát, aki támadások össztüzében levezényelte a Nemzeti felépítését; azt a keményfejű Schwajdát, aki nem jelent meg a Nemzeti épületének átadásán… – és természetesen szó lesz sajátos, magyar abszurdjairól is, köztük a Csodáról, melyet aznap és másnap este a Nemzeti Gobbi Hilda termében játszik a kaposvári társulat.
Törőcsik Mari idézett nyilatkozata abban a Schwajda-emlékfüzetben olvasható, amit a kaposvári Csiky Gergely Színház egykori igazgatójára emlékezve adott ki. Ebben olvashatóak Törőcsiktől a következő sorok is: „Leszámítva az első, Nemzetiben töltött éveimet, akkor voltam színházban a legboldogabb, amikor vele dolgoztam.”
Ezeket a sorokat olvasva még a kétkedők is belátják: valamit nagyon tudhatott Schwajda György.
