Három estén át a Trafó újra műsorára tűzi Árvai György legendás előadását, a Végtelenbe zárva című darabot, amely előadással a rendező 2013-ban elnyerte a Lábán Rudolf-díjat.
A Végtelenbe zárva nem pusztán megismétlése az Eleven tér (Living Space, 1986) című előadásban kialakított nyelvnek, hanem a darabban látható Góbi Rita személyiségének és gesztusainak beemelésével újraformálása, s az azóta bekövetkezett gondolati, világnézeti, metafizikai és technológia változásokkal való szembesítése is.
A Végtelenbe zárva a test és tér egzisztenciájának olyan fokú megtapasztalását kínálja, amelyről álhumanista civilizációnk, társadalmi szocializációnk és a kortárs gyors-éttermi kultúra már rég leszoktatott bennünket.
„Az anyagi világ illúzió.
Mert bár minden tényleges valóságnak tűnik benne, a következő pillanatban elpárolog.
Mint a ragyogó habok a tengeren, vagy mint a felhők az égen.
Az ég azonban megmarad.
Az Abszolút, amelyet az éghez hasonlítanak, ugyanígy örökkévaló.
Az ideiglenes, s a felhőszerű illúzió pedig jön és megy.
Az ostobák az ideiglenes felhőkhöz, a bölcsebbek az örök ég változatosságához vonzódnak.”
/Srímad-Bhágavatam, 1.13.29/
A 80-as évek végén és a 90-es évek elején a Természetes Vészek Kollektíva Európa-szerte és azon túl is sokat turnézott Living Space (Eleven tér) című előadásával. Franciaországban is több nemzetközi fesztiválon játszották a darabot. Az egyik francia városban a fesztiváligazgató utólagos jelzése szerint a nézők között volt Luc Besson is, aki akkortájt mutatta be Nikita című filmjét.
Eltelt néhány év, és egyesek szerint a TVK előadásához hasonló motívumok jelentek meg Az ötödik elem című, méltán sikeres kultfilmben. 2012-ben, amikor Árvai György alkotótársaival együtt újra akarta értelmezni 25 éve készített művét, illetve az azóta eltelt időt, a Végtelenbe zárva című előadásban direkt és indirekt utalásokat helyezett el Luc Besson legendás filmjéből. A rendező nem akart plágiumvitát folytatni sem akkor, sem azóta, viszont új előadásában, a Végtelenbe zárva c. darabban az üvegkoporsóban mozgó táncost ugyanolyan ruhába öltöztette, mint Luc Besson a filmjében Leeloo-t. Árvai György így reflektált a történtekre.
A Végtelenbe zárva nem pusztán megismétlése az Eleven tér (Living Space, 1986) című előadásban kialakított nyelvnek, hanem a darabban látható Góbi Rita személyiségének és gesztusainak beemelésével újraformálása, s az azóta bekövetkezett gondolati, világnézeti, metafizikai és technológia változásokkal való szembesítése is.
