„Ruttkai Évának nagy része van abban, hogy itt vagyok, hiszen fiatalon elfogadott, bízott bennem, partnere lehettem.” Venczel Vera Jászai Mari-díjas színész, érdemes művész 70 éves.
„Volt az életemnek sűrű időszaka. Most már nem olyan sűrű, de folyamatosan dolgoztam és dolgozom. Kevesebb a reklám, kevesebb fotó, de miért baj ez? Az elmúlt évtizedek alatt is, ha ebben a színházban nem, de a másikban kaptam szerepet és rádióztam sokat. A színház életforma. Gyönyörű szerepeim vannak. Mindig emlékszem főiskolás osztályfőnököm szavaira: maguk szerencsés emberek. Esténként két órára megoldhatják életüket. Tizenhét-tizennyolc évesen még nem értettem mit jelent ez a mondat. De most már tudom. Védettség a színpad, és védettség a szerep. Nagyon sok segítséget ad. Itt élek ebben a közegben, de enyém lehet egy másik sors, másik élet, ahova odavarázsolódik az ember, ahova a szerepe viszi. Nagyon sok mindent alkatából adódóan csinál az ember. Meg lehet próbálni másképp is, csak nem biztos hogy szabad. Nem az a fontos, hogy kis szerep vagy nagy szerep, hanem hogy egy ember jelenjen meg hitelesen a maga sorsában. Én csodálatos lehetőséget kaptam és kapok azoktól a rendezőktől, akik bíztak és bíznak bennem. Úgy szeretném, ha a mostani fiataloknak is annyi lehetőségük lenne mint volt nekünk” – nyilatkozta 2007-ben Venczel Vera színművésznő, aki 1946. március 10-én született Budapesten.
Már gyerekkorában színésznek készült, a gimnáziumi évek alatt egyre komolyabban érdeklődött a színjátszás iránt. A művészi pályán Makay Margit színésznő indította el, középiskolásként játszott Máriássy Félix (Karambol) és Esztergályos Károly (Egy csónak visszafordul) filmjében. Elsőre felvették a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, ahol Pártos Géza színházi rendező osztályába került.
Már főiskolás korában felfigyelt rá Várkonyi Zoltán, és szerepet osztott rá a Vígszínházban, de a filmgyárba is hívták forgatni. A mozinak köszönhetően hamarosan ismertté vált az egész országban, különösen az Egy szerelem három éjszakája (1967), a Tanulmány a nőkről (1967), az Egri csillagok (1968) című filmekben lett közkedvelt. Ebben az időszakban olyan színészóriásoktól tanulhatott, mint Kiss Manyi, Pécsi Sándor, Latinovits Zoltán, és olyan filmrendezőkkel dolgozhatott, mint Makk Károly, Fábry Zoltán. Miután 1968-ban diplomát szerzett, azonnal a Vígszínházhoz szerződött.
Törékeny, finom alkatának köszönhetően naiva szerepeket alakított, lírai, tiszta női karaktereket keltett életre a színpadon (Csehov: Ványa bácsi 1970, Garcia Lorca: Bernarda Alba háza, 1976). A tévéfilmekben is hasonló női alakokat formált meg (Pillangó, 1970, A fekete város, 1971, Ida regénye, 1974).
A Móricz Zsigmond regényéből készült Pillangó női főszerepének (Zsuzsika) megformálásáért elnyerte a monte-carlói Arany Nimfa-díjat 1970-ben. A színházi és tévészerepek mellett rádiójátékokban (Effi Briest, Játék a téren) is gyakran hallhatta a közönség. A hetvenes-nyolcvanas években rendszeresen szinkronizált, több mint félszáz filmben kölcsönözte hangját külföldi színészeknek.
Művészi pályája kezdete óta több mint 80 tévéjátékban és -sorozatban, legalább 25 filmben láthattuk, színházi bemutatóinak száma eléri a 90-et. Az elmúlt évadokban újabb alakításokban mutathatta meg tehetségét, új arcokat, jellemeket formált meg egyebek mellett a Búcsúszimfónia (1996), A kaukázusi krétakör (2003), a Haarmann (2006) című darabokban. Több évnyi kihagyás után újra játszott játékfilmekben is, többek között Szabó István Rokonok (2005), Bacsó Péter De kik azok a Lumnitzer nővérek? (2006) alkotásaiban.
Mai napig hűséges első színházához, a „Víghez”, többek között fellép a Hegedűs a háztetőn, a Tévedések vígjátéka, A vágy villamosa, a Sógornők című darabokban. Ő adja elő nagy sikerrel a Szepes Mária regényéből írt monodrámát, A vörös oroszlánt a Házi Színpadon. Az írónőhöz szoros barátság fűzte. A színművész „páratlan tehetségével hitelesen mutatja be az emberi szellem egyéni fejlődéstörténetét”.
Művészi munkáját számos kitüntetéssel ismerték el az elmúlt évtizedekben. Többször megkapta a Magyar Rádió nívódíját, 1977-ben a Játék a téren című hangjátékban nyújtott alakításáért a Kritikusok Díjával tüntették ki. 1975-ben a Jászai Mari-díjat, 2003-ban a Ruttkai Éva-emlékgyűrűt, 2004-ben Ajtay Andor-emlékdíjat vehette át. 2008-ban a közönség szavazatai alapján a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja lett. 2010-ben érdemes művész címmel ismerték el kiemelkedő jellemformálását, igényes, hiteles alakításait. 2015 januárjában elsőként vehette át a Szepes Mária-díjat.
Gazdag életpályát futott be, művészi játékával örökre beírta nevét a magyar film- és színháztörténetbe. A színésznőről számos érdekes információ a venczelvera.hu honlapon olvasható.
