Cikk elküldése

Küldd el e-mailben a(z) Vers a hétre – Ady Endre: A muszáj Herkules című cikket ismerősödnek!

Neved:

E-mail címed:

A címzett neve:

A címzett e-mail címe:

Üzenet:

A levelet sikeresen elküldtük!
Köszönjük, hogy tovább küldted cikkünket!

Kultúra

Vers a hétre – Ady Endre: A muszáj Herkules

Szerző: / 2026. november 16. hétfő / Kultúra, Irodalom   

„De nyelvelnek, zsibongnak: űznek / S neki hajtanak önvesztükre / Mindig új hitnek, dalnak, tűznek.” Ezen a héten a 149 éve született Ady Endre ma is időtálló versét ajánljuk.

Ady Endre (1877-1919) költő, publicista, 1908 (fotó: PIM)

Ady Endre a személyes küzdelmet mitikus magasságokba emeli: a lírai én sorsa az antik hősök végzetével rokon. Hiába leselkednek rá kisszerű ellenfelek, hiába várják bukását, nem teheti le a terhet, amelyet sorsa és saját kivételes személyisége rótt rá. „Dőltömre Tökmag Jankók lesnek… / S meg kell maradnom Herkulesnek” – vallja, érzékeltetve a helytállás kényszerét és a végtelennek tűnő küzdelem fáradtságát.

A címben szereplő „muszáj” a választás szabadságától megfosztott helytállást jelképezi. A herkulesi nagyság és a környezet kisszerűsége közötti ellentét mellett a vers legmélyebb konfliktusa a lírai énben feszül: szeretne felhagyni a harccal, mégsem teheti. „Nem szabad, nem lehet megállni” – hangzik a keserű felismerés. A küzdelem nem szabad választás, hanem elháríthatatlan teher, amely egyúttal az önazonosság részévé vált. A „muszáj” szó Ady írásaiban többnyire elutasító felhanggal szerepel.

Ady Endre, akinek nagyszabású lírája forradalmasította a 20. század magyar költészetét 1877. november 22-én született Érmindszenten és 1919. január 27-én halt meg Budapesten.

 

ADY ENDRE: A MUSZÁJ HERKULES

Dőltömre Tökmag Jankók lesnek:
Úgy szeretnék gyáván kihúnyni
S meg kell maradnom Herkulesnek.

Milyen hig fejűek a törpék:
Hagynának egy kicsit magamra,
Krisztusuccse magam megtörnék.

De nyelvelnek, zsibongnak: űznek
S neki hajtanak önvesztükre
Mindig új hitnek, dalnak, tűznek.

Szeretném már magamat utálni.
De, istenem, ők is utálnak:
Nem szabad, nem lehet megállni.

Szeretnék fájdalom-esetten
Bújdosni, szökni, sirni, fájni.
De hogy ez a csürhe nevessen?

Szegény, muszáj Herkules állom,
Győzöm a harcot bús haraggal.
S késik az álmom s a halálom.

Sok senki, gnóm, nyavalyás, talmi
Jó lesz egy kis hódolás és csönd:
Így nem fogok sohse meghalni.
(1908)

Olvastad már?

Kapcsolódó cikkek