„Hová lett öregségem? / Újra itt a gyermekségem. / Jó kedvemnek nincs határa, / Itthon vagyok valahára.” Ezen a héten a 94 éve elhunyt Benedek Elek gyönyörű vallomását ajánljuk.
A 19. század utolsó évtizedeiben kezdte meg munkásságát Benedek Elek, akinek írói, szerkesztői és emberi arcát senkinek sem kell külön bemutatni. Több mint ötven éves írói működése alatt mintegy 200 műve jelent meg nyomtatásban. Ezek között a legismertebbek és legértékesebbnek tartottak azok a mesefeldolgozásai, amelyekkel a magyar népmeséket és a külföldi mesegyűjtemények legjobbjait tette a magyar fiatalok számára élvezhetővé.
Azonban Benedek Elek több volt, mint Benedek Elek összes művei, összes mesefeldolgozásai. Versei, újságcikkei, szerkesztői munkái, egész emberi magatartása is alkotás volt, hatásában szűkebb és tágabb környezetére nézve – szinte felmérhetetlen.
Benedek Elek 1859. szeptember 30-án született Kisbaconban és 1929. augusztus 17-én hunyt el Kisbaconban.
BENEDEK ELEK: ITTHON
Hová lett az öregségem?
Újra itt a gyermekségem.
Jó kedvemnek nincs határa,
Itthon vagyok valahára.
Mint a villám szalad a szán,
Látlak immár, édes hazám!
Zúzmarás fák, havas házak –
Mindegy, csakhogy újra látlak!
Nem süt a nap, felhős az ég,
Porzik a hó, csillog a jég,
Felhő, hó, jég, ej, mit bánom,
Repülök a csengős szánon.
Jaj de szép en szól a harang!
Mintha húzná fehér galamb.
Bárki húzza, jól kongatja,
Szívemet megdobogtatja.
Ni, a házunk hogy mosolyog:
„Édes gazdám, Isten hozott!
Hej de jó lesz megpihenni,
Nem zavar itt senki, semmi.”
Hová lett az öregségem?
Újra itt a gyermekségem.
Jó kedvemnek nincs határa,
Itthon vagyok valahára.
