„Jézus tanítványa voltam / Gyermekekhez lehajoltam / A szívemhez felemeltem / Szeretetre így neveltem.” Benedek Elek, a magyar gyermekirodalom egyik megteremtője, a nagy székely mesemondó 95 éve hunyt el.
Benedek Elek 1859. szeptember 30-án Kisbaconban, Székelyföldön született. Születésnapjához igazodik a Népmese napja, amely szintén szeptember 30-a. Diákéveit is Kisbaconban töltötte, majd Székelyudvarhelyen tanult tovább, nyelveket tanult, s tagja lett az önképző körnek. Érettségi után Pestre jött, ahol tanárnak készült, de igazából író szeretett volna lenni.
Korábban gyűjtött népköltészeti alkotásait Gyulai Pálnak mutatja meg először, akinek tetszett a gyűjtemény. Ezután egyetemi tanulmányait félbeszakította, s újságíró lett. Innentől kezdve az írásnak élt.
Benedek Elek gyűjtötte az addig csak szájhagyomány útján terjedő darabokat, arról is meg volt győződve, hogy a magyar gyermekek leginkább ezekkel a mesékkel tudnak azonosulni, mivel azok a magyar emberek lelkét tárják fel. Így az összegyűjtött meséket átdolgozta, ősi nyelvezetüket korszerűsítette, majd kötetekbe rendezve közkézre bocsátotta Magyar mese és mondavilág címmel.
Folyamatosan jelentek meg művei, gyűjtései: 1885-ben jelent meg a Székely Tündérország, ami már önállóan írt meséket is tartalmaz, hat évvel később pedig a Székely mesemondó.
Az igazi vállalkozás azonban az öt kötetben megjelenő Magyar mese- és mondavilág, ami a millennium ünnepére készült (1894-1896). Fontosnak tartja, hogy magyar népmesét adjanak a gyermekek kezébe, mert a mese a nép lelkét, örömét, bánatát, mindennapjait tárja a gyermekek elé.
A gyermekirodalom művelése számára misszió,
ő volt az első író, aki a gyermekirodalom ügyét a magyar művelődéspolitika fontos kérdésének tartotta, mint országgyűlési képviselő is.
A népmese gyűjtések mellett jelentősek Benedek Elek mesefordításai is. Ezek a Kék, Piros, Ezüst és Arany mesekönyvek. Novellái, regényei: Katalin, Uzoni Margit, Mária, Huszár Anna, valamint a magyar nemzeti múltat népszerűsítő írásai: A magyar nép múltja és jelene, Hazánk története, Nagy magyarok élete.
Mint újságíró többféle lap munkatársa, majd szerkesztője lett. (Nemzeti Iskola, Néptanítók Lapja, Az Én Újságom, Jó Pajtás, Cimbora stb.)
Élete alkonyán visszatért szülőföldjére, ahol fáradhatatlanul küzdött tovább elképzeléseinek valóra váltásáért. Munka közben érte a halál 1929. augusztus 17-én. Az utolsó három szó, amelyet kért, írói végrendelete: – ? fő, hogy dolgozzanak.”
Felesége követte a halálba, egyszerre temették el őket, sírjuk egymás mellett fekszik a település temetőjében. A fejfán látható Benedek Elek saját maga által írt sírverse: „Jézus tanítványa voltam/Gyermekekhez lehajoltam/A szívemhez felemeltem/Szeretetre így neveltem.”
