Évszázadokra visszatekintő megfigyelések szerint május közepén a télt elhagyó, melegedő időjárás hirtelen hűvösre, sőt hidegre fordul. Ahogy Csukás István írja Harangvirág, meggyfa című versében, „fagyot hoznak, rendet tesznek”.
Csukás István költészete jóval ritkábban kerül előtérbe, mint gyermek- és ifjúsági történetei, pedig versei meghatározó vonással és élménnyel bírnak. A költőre jellemző életszeretet, a bölcs derű jelenik meg soraiban a világot, napi eseményeket, test, érzelem és szellem változásait, az idő múlását – ma csak óvatosan mondjuk -, boldogságát. Mert egyik pillanatba még részesei lehetünk a „súlyos mámornak, holdtöltének”, majd másnap már a „fagyos ujjal ölelgetnek”.
Három szent, Pongrác, Szervác, Bonifác, (néhol Orbán is) a fagyosszentek napjainak eljövetelét jelzi. A népi (ha kitekintünk az ablakon, saját magunk is tapasztalhatjuk) megfigyelések szerint május 12.,13., 14. ill. 25. környékén az időjárás feledve a szinte már nyárias meleget hidegre fordul, sokszor még fagy is jön. A fagyosszentekre gondolva ezen a héten Csukás István Haragvirág, meggyfa versét ajánljuk mindenkinek.
Csukás István: Harangvirág, meggyfa
Harangvirág csöngettyűz,
apró csengők nyelvelnek.
Harangvirág a pohárban,
mint a szelek viharában,
békét kondít egeknek.
Meggyfa: fehér menyasszony,
kivirul minden tavaszon,
nem tudja miért fakasszon
öntestéből virágokat,
semmiből, magból világokat
s ősszel veszítsen lombokat,
csak növeszti méhnek, égnek,
zümmögve nyarat ígérnek –
súlyos mámornak, holdtöltének;
s még jönnek a fagyosszentek,
fagyot hoznak, rendet tesznek,
fagyos ujjal ölelgetnek.
(1996, Kossuth Kiadó)
