„A hajnali üres uccákon somfordál behúzott nyakkal / a hét sovány Esztendő: Csend van.” Ezen a héten a 123 éve született Déry Tibor gyönyörű versét ajánljuk.
Déry Tibor 1894. október 18-án született Budapesten. A budapesti nagypolgárság jómódú köréből lépett ki a forradalmi irodalmi színtérre. Fordulatos életpályája során volt tisztviselő, bolti szolga, bélyegkereskedő, nyelvtanár, fényképész, újságíró. Déry fiatalon írt verseket és jó néhány drámát is, a legmaradandóbbat azonban a prózában alkotta. A magyar avantgárd egyik költőjeként vadul hangzó, szabad gondolattársítású szabad versekkel kezdte. Hol élesebben politizált, hol általános emberi eszmények szolgálatában állt, de mindig a társadalmi visszásságokat bírálta: „Az éjszaka kihúnyó fényei / a kapuk elé gyűlnek s ráncos arccal várják a szemetest.”
DÉRY TIBOR: HAJNALTÁJT
A hajnali üres uccákon somfordál behúzott nyakkal
a hét sovány Esztendő: Csend van. Egy uccai lámpás kiváncsi
ebként sárga fényt ereszt egy vak sarokkőre. A sarokkő
betelik és prüszköl. A derengésben lassanként kiválnak
az árnyak és mogorván hánykolódva, ismeretlenül
egymásra fekszenek. Borzong s szürkén nyujtózkodik az úttest,
a járdák felkunkorodnak. Az éjszaka kihúnyó fényei
a kapuk elé gyűlnek s ráncos arccal várják a szemetest.
A hét sovány Esztendő leül a sarokkőre. Homlokukban
egy kerek pillátlan verejtékcseppel felnéznek az égre,
mint Polyphemos. Fölöttük az erkélyen veréb csiripel
s a késlekedő napot szólongatja. A kéményeken át,
ébredezik a város: halványszürke füsttel emészti el
a hálószobákból kiszabadult sóhajokat, a tetőn
póklábon futkosókat. Lassan dereng a sötét felhőkön túl
s egy polgár szájtátva ásít. A kerek sarokkő mellett
hét kísértet tollászkodik s várja a hajnali szerelmet.
(1930)
