„Önfeladóan, nélkülözhetően, önellátóan. / Önellátóan, szolidan, megértően. / Megértően, elfogadóan, derűsen. / Derűsen, gyorsan, szállíthatóan.” Ezen a héten az 58 éve született Erdős Virág versét ajánljuk.
Háborúban hallgatnak a múzsák? Erdős Virág verseiben nem hallgatnak, hanem ordítanak.
Ebben a költészetben nem válik szét a közélet és a magánélet, és a megfogalmazás sem lehet győztes a valóság felett, csak közösen bukhatnak el. Az Eltérő tartalom versei szinte a lehetetlent valósítják meg: közvetlen valóságunk helyeiről és idejeiről szólnak felismerhetően, mégsem publicisztikus módon, hanem szikáran és nagy erővel.
Az „allegro” zenei utasítás: gyors, élénk tempót jelent. Erdős Virág verse is így halad – pergő, egymásba kapcsolódó határozószók láncolatával. A ritmus szinte levegővétel nélkül sodor végig az elvárásokon.
Ez a gyorsaság azonban nem felszabadító, hanem nyomasztó: a modern élet tempóját, a folyamatos teljesítmény- és megfeleléskényszert idézi. Mintha egy álláshirdetés, egy önfejlesztő tréning és egy női magazin tanácsai olvadnának össze. A vers „alanytalansága”, a személytelenség azt sugallja, hogy az identitás feloldódik az elvárások listájában. A lírai beszélő eltűnik; helyét egy funkcióhalmaz veszi át.
Erdős Virág József Attila-díjas író, költő, drámaíró 1968. február 27-én született Budapesten.
