„Lámpásod: e szó Szabadság! / S ez a szó a te csillagod, / Verembe lépsz, sírod gödrébe, / Ha lámpásodat elhagyod.” Gazdag Erzsi 1956. október 23. emlékére írt versét ajánljuk.
Számos irodalmi alkotás született 1956-ról, a forradalom eseményeiről, eszméiről, kilátásairól, kérdéseket felvetve, válaszokra várva. Mindenki a maga élményeivel, a maga stílusában, a maga műfajában vallott a forradalomról, a forradalomért.
Gazdag Erzsi Budapesten született 1912. november 14-én Sebesi Erzsébet néven. A József Attila-díjas költőre, sok népszerű gyermekvers szerzőjére is nagy hatással volt az 1956-os forradalom. A zenei és a nyelvi világ, a ritmus egymást erősíti Gazdag Erzsi költészetében. Az Ifjúság, Te vagy a Csillagunkban a gyermeki életképektől, világlátástól távolabb eső, örökérvényű gondolatokat fogalmazott meg a szabadságról, élet értelméről, hősiességről, hitről és hazaszeretetről: „Mondd, meddig él, ki soká élhet? / Pár évtized az élete. / Tesz-vesz, nyüglődik, forgolódik / S lejár, mint óra kereke.”
GAZDAG ERZSI: IFJÚSÁG, TE VAGY A CSILLAGUNK
Október 23. emlékére
Mondd, meddig él, ki soká élhet?
Pár évtized az élete.
Tesz-vesz, nyüglődik, forgolódik
S lejár, mint óra kereke.
Hallgass, te szent, tüzes igékre!
Fejed felett a csillagok.
Itt börtönödnek bársony éje.
Lámpásod odafent ragyog..
Lámpásod: e szó Szabadság!
S ez a szó a te csillagod,
Verembe lépsz, sírod gödrébe,
Ha lámpásodat elhagyod.
Ó szabadság! Teérted halni!
Ha élni nem lehet veled!
Hagyd börtönöd, s szaladj az égre!
S örökké tart majd életed.
Ez volt a hited, a szent, a nagy eszme,
Te sokat vádolt ifjúság.
Ezért nyílott ki meleg véred,
Mint frissen bomló rózsaág.
Fent lobogsz már a csillagokban
S örök fényeddel üzened:
Örökké él a hősök népe,
Örökké él majd nemzeted.
(Megjelent a Vasi Hírlap 1956. noveber 1-i számában)
