„hogy itt jár-kél, szép, miként / a csillagtüzes éjszaka; / fénybe árnyat és árnyba fényt” Ezen a héten a 199 éve elhunyt George Gordon Byron gyönyörű költeményét ajánljuk.
A legnagyobb angol romantikus költők közül a legpompásabb és leghírhedtebb Lord George Gordon Byron, aki az 1800-as évek elején a legdivatosabb költő volt, ma úgy fogalmaznánk, ő teremtette az irodalmi trendeket. Már fiatalon egy rendkívül népszerű romantikus hőst teremtett magából – dacos, melankolikus, némi titokzatos bűntudattal kísértve –, és sokak számára példaképe lett. Talán éppen ezért ismerjük ma jobban legendás megjelenését és kalandjait, mint költeményeit.
„Magamról azt tartom, hogy olyan változékony vagyok, hogy lehetek bármi és mindennek az ellenkezője, de egyik sem sokáig; olyan különös keveréke vagyok jónak és rossznak, hogy nehéz lenne leírni engem. Csak két érzésem van, ami sohasem változik, a szabadság iránti erős szerelem és a képmutatás iránti megvetés – és egyik érzés sem alkalmas rá, hogy sok barátot szerezzen vele az ember” – olvashatjuk Byron (ön)vallomását Tótfalusi István Byron világa című kötetében.
Byron költészete a szépség Byron művészete nemcsak stílus, de életérzés és magatartás is volt, merített belőle Goethe, Puskin, Victor Hugo, Baudelaire, Schopenhauer és Nietsche, a magyar írók közül főleg Petőfire, Jókaira, Madáchra, Adyra, Szabó Dezsőre és Juhász Ferencre hatott. Verseit – többek között – Liszt és Verdi zenésítette meg.
Lord George Gordon Byron 1788. január 22-én született Londonban és 1824. április 19-én halt meg Missolonghiban Görögországban (Oszmán Birodalom).
GEORGE GORDON BYRON: AHOGY ITT JÁR-KÉL
Ahogy itt jár-kél, szép, miként
a csillagtüzes éjszaka;
fénybe árnyat és árnyba fényt
szűr arca, szeme, mosolya:
oly szeliden ragyog felénk,
ahogy a vad nappal soha.
Egy sugár még, egy árnyat el, –
s a fele báj nem volna itt,
a varázs, mely arcán tüzel
s belengi holló-fürtjeit
a drága fej körül, amely
égi eszmékről álmodik.
S mi ajkán s homlokán lebeg,
az a pír, az az eleven,
s az a derű a szeretet
munkáját zengi édesen:
földi jóságot és szivet,
melyben tiszta a szerelem.
(Fordító: Szabó Lőrinc)
