„Ám szépségeidet bezárva őrzöd, / mint hajdan Danaét aranyesőként / megtermékenyitő Zeus apósa / Árgus szemmel a Perseus-szülő nőt.” Janus Pannonius vidám és pajzán epigrammáinak olvasásához az előítéletet vagy az álszemérmet feledni kell.
Igaz lehet, hogy az erotikus, pajzán költészet a líra mostohagyermeke; titokban pironkodva olvassuk, ám csak ritkán vállaljuk fel és még ritkábban dicsérjük. Pedig hiszem, hogy a vágy, a szexualitás mindig jelen van, fel-felcsillan életünkben, és amit a reneszánsz egyik legműveltebb költője bátran leírt, azt a mai kor emberének sem lehet nehézkes elolvasni. Persze, ha nincs tele előítéletekkel vagy álszeméremmel.
„Janus Pannonius több, mint négyszáz epigrammája közül harmincegynéhányat az irodalomtörténészek általában „erotikus” jelzővel illetnek. Ezek borsosak, borsosabbak és még borsosabbak. Mindenesetre részei életművének, nélkülük emberi és költői arca nem teljes – írja Csorba Győző a Pajzán epigrammák utószavában.
A szerelmi versek, köztük mindenekelőtt az erotikusnak nevezettek, viszont elmondanak valami olyasmit Janusról, amit az olvasók idáig csak homályosan tudtak, de maguk alig győződhettek meg róla.
Ami a verseket magukat illeti, tulajdonképpen mosolyogni való az a misztifikálás, magyarázkodás, mentegetés, ami körülveszi őket. Főként szabadosságukat.
„A tárgyilagos megítéléshez szükséges néhány szót szólni e versek keletkezési körülményeiről. Nagy részük Ferrarában született, tehát 1447 és 1454 között, a költő kamasz- és egészen fiatal legény korában. A humanizmus és vele az élet és az erkölcs szemléletének változása nem maradt hatástalan a költészetre. A Januséra sem.”
Ezen a héten az 581 éve, 1434. augusztus 29-én született Janus Pannonius humanista költőre, a magyar világi líra első jelentős képviselőjére emlékezünk.
JANUS PANNONIUS: RINUCIUSHOZ
Fölserdültek a lányaid, barátom,
kellően, csinosak, nemesszivűek.
Most hát itt az idő eladnod őket,
s mindenhol csak a vők, a vők a gondod.
Ám szépségeidet bezárva őrzöd,
mint hajdan Danaét aranyesőként
megtermékenyitő Zeus apósa
Árgus szemmel a Perseus-szülő nőt.
Még templomba se engeded, ne hallják
jó Róbert atya dörgedelmes, intő
trilláit, mikor is rekedt torokkal
bömböl, s gyötri magát halálra szinte.
Tánc, ünnep tilos ügy nekik, s a társas
vendégségeket is kerülniük kell,
s nem játszhatnak a többiekkel együtt.
Hát, szomszéd, nem a legjobb mód a lányt így
házasságba vezetni; én ilyesmit
semmiképp sem ajánlanék, szegény te.
Tudd meg, hogyha akármi árut árulsz,
az főhelyre való az üzletedben,
és nem arra, hogy egy sarokban eldugd.
Akkor majd a vevő becsábul, és bár
nem tervezte, siet meg is szerezni,
s önként adja a foglalót kezedbe.
Egyszóval: ha a lány, Rinucius, már
nővé ért, bizonyám, nem árt, ha apja
egy s mást eltanul a kereskedőktől.
