„Elnéztem éjnek-évadán / havas szél őket hogy dobálta! / Romos udvar zugában állt a bál, / megúnt fenyőfák kerge tánca.” A vízkeresztet követő héten Jékely Zoltán nagyszerű versét ajánljuk.
JÉKELY ZOLTÁN: FENYŐFÁK TÁNCA, VÍZKERESZT UTÁN
Elnéztem éjnek-évadán
havas szél őket hogy dobálta!
Romos udvar zugában állt a bál,
megúnt fenyőfák kerge tánca.
Három-négy megcsúfolt fenyő
összefogózva hogy bokázott!
A szél, szájában kályhacső,
fel-felhuhogva furulyázott.
Ó, hol a hintó, hol a hintaló,
hol a bohóc, a kismackó alóluk?
Hová tűnt a sok csillogó
arany-ezüst gömböcske róluk?
Járták a szél kedve szerint,
megfosztva minden cicomától,
szemétre hányt örömeink
könyörtelen példázatául.
Az a kis dal, a ringató,
jászol-szalmán álmodtató,
örömhozó dalocska hol van?
(S a hajnalban lopakodó,
mezítláb odasurranó
fiúcska, aki voltam…)
(1970)
