Játszott, miközben minden szava meghökkentett, mesélt mialatt véleményt várt, ölelést várt és szeretetet árasztott. József Attila Betlehemi királyok című versét ajánljuk: „Kedves három királyok, / jóéjszakát kívánok!”.
Az alkotó és az alkotás különválnak egymástól, mint Dorian Gray-től a csúnyuló arcképe. Noha hátramaradt levelei, kézírása és a róla szóló anekdoták visszatükrözik instabil állapotát, művei egyre szebben és érthetőbben fejezik ki érzelmeit és gondolatait. Ez a zseni kiváltsága lehet, hogy élete sivárabb tájain is pompázatos virágokat növeszt.
József Attila 1929 decemberében, karácsonyra írta a Betlehemi királyok című ismert versét. A mű egyszerre imitálja a betlehemi pásztorjátékot, miközben a gyermekversek hangján szól („kis juhocska mondta – biztos / itt lakik a Jézus Krisztus.”) és meseszerű, népi elemeket felvonultató.
József Attila: Betlehemi királyok
Adjonisten, Jézusunk, Jézusunk!
Három király mi vagyunk.
Lángos csillag állt felettünk,
gyalog jöttünk, mert siettünk,
kis juhocska mondta – biztos
itt lakik a Jézus Krisztus.
Menyhárt király a nevem.
Segíts, édes Istenem!
Istenfia, jónapot, jónapot!
Nem vagyunk mi vén papok.
úgy hallottuk, megszülettél,
szegények királya lettél.
Benéztünk hát kicsit hozzád,
Üdvösségünk, égi ország!
Gáspár volnék, afféle
földi király személye.
Adjonisten, Megváltó, Megváltó!
Jöttünk meleg országból.
Fõtt kolbászunk mind elfogyott,
fényes csizmánk is megrogyott,
hoztunk aranyat hat marékkal,
tömjént egész vasfazékkal.
Én vagyok a Boldizsár,
aki szerecseny király.
Irul-pirul Mária, Mária,
boldogságos kis mama.
Hulló könnye záporán át
alig látja Jézuskáját.
A sok pásztor mind muzsikál.
Meg is kéne szoptatni már.
Kedves három királyok,
jóéjszakát kívánok!
1929. december
