„Lángos csillag állt felettünk, / gyalog jöttünk, mert siettünk, / kis juhocska mondta – biztos / itt lakik a Jézus Krisztus.” A karácsonyi ünneplés a szentestével, karácsony vigíliájával veszi kezdetét. A Cultura.hu munkatársai békés, áldott ünnepeket kívánnak!
Miért december 24.?
A karácsonyi ünnep két elemből tevődik össze. Az egyik az ősi, természeti, az új év ünneplése, az újjászületés, a tavasz közeledése felett érzett öröm. A másik a kereszténység ünnepe, Isten fiának, a Megváltónak a születése napja.
Már ősidők óta szinte minden nép nagy ünnepségeket rendezett az óesztendő búcsúztatására és az új év köszöntésére. Ilyenkor végiggondolták az elmúlt év eredményeit, terveket kovácsoltak az új esztendőre, tele reménnyel, várakozással.
Ezek az év végi ünnepek hosszú időn keresztül egybeestek a téli napforduló idejével. Ilyenkor az emberek az új tavaszt köszöntötték, azt a napot, amelyet a tudomány nyelvén csillagászati újévnek neveznek.
JÓZSEF ATTILA: BETLEHEMI KIRÁLYOK
Adjonisten, Jézusunk, Jézusunk!
Három király mi vagyunk.
Lángos csillag állt felettünk,
gyalog jöttünk, mert siettünk,
kis juhocska mondta – biztos
itt lakik a Jézus Krisztus.
Menyhárt király a nevem.
Segíts, édes Istenem!
Istenfia, jónapot, jónapot!
Nem vagyunk mi vén papok.
ůgy hallottuk, megszülettél,
szegények királya lettél.
Benéztünk hát kicsit hozzád,
Üdvösségünk, égi ország!
Gáspár volnék, afféle
földi király személye.
Adjonisten, Megváltó, Megváltó!
Jöttünk meleg országból.
Főtt kolbászunk mind elfogyott,
fényes csizmánk is megrogyott,
hoztunk aranyat hat marékkal,
tömjént egész vasfazékkal.
Én vagyok a Boldizsár,
aki szerecseny király.
Irul-pirul Mária, Mária,
boldogságos kis mama.
Hulló könnye záporán át
alig látja Jézuskáját.
A sok pásztor mind muzsikál.
Meg is kéne szoptatni már.
Kedves három királyok,
jóéjszakát kívánok!
(1929. december)
Jézus születésének dátuma nem ismert, napját a keresztény hagyomány sem őrizte meg. Végül a 325-ben az első nikaiai zsinaton döntöttek úgy, hogy december 25-e legyen Jézus születésének ünnepe, A karácsonyt megelőző este karácsony vigíliája, vagy szenteste, december 24. napja. Régen fő jellemzője a várakozás volt: a böjtös, egyszerű vacsora után meghitt családi együttlétben teljesedett be az adventi várakozás. Ezért karácsony böjtjének is nevezték e napot. A magyarban él a “két karácsony” kifejezés is: a “nagykarácsony” karácsony napja, december 25., a “kiskarácsony” újév napja, január 1.
A régi időkben a naptári új év kezdete nem a mostani időpontra, január 1-re esett. Sokáig mindenféle időszámítás alapjául elsősorban a természet megfigyelése szolgált. Ezért eleinte a téli napforduló ideje, december 25. környéke volt az új év kezdete. Ekkor kezdenek a nappalok hosszabodni. A nap ugyanis ilyenkor fordul vissza az északi földfélteke felé, hogy a következő hónapokban ezt árassza el melegebb sugaraival.
Mivel régen az emberek még sokkal inkább függtek a természettől, mint mi manapság, számukra ez nagyon fontos megfigyelés volt, hogy közeledik a meleg, rügyfakasztó, gyümölcsérlelő időszak. Táplálékuk is fogytán volt, de felcsillant a remény, hogy az új tavasz, a gazdag termést hozó nap visszatér. Úgy gondolták, hogy a nap télen meghalt, s félve várták, hogy visszatér-e, feltámad-e újra.
A régi korok embere számára sok természeti jelenség megmagyarázhatatlan volt, ezért azokat isteni tetteknek tekintették. Azt hitték, hogy a kedvező természeti változások az istenekhez intézett könyörgéseik, áldozatiak eredményei.
Történet a kisdedről, aki Betlehembe született
„Ne féljetek! Örömhírt mondok nektek!”
Lukács szent könyve, evangéliuma igy meséli el az eseményeket:
Abban az időben Augustus volt a római császár parancsot adott, hogy birodalma összes lakóját számolják össze, mégpedig úgy, hogy mindenkit ott írjanak össze, ahonnan származik.
József, aki Dávid családjából származott, a nemzetség pedig Betlehemből való volt, elindult várandós feleségével, Máriával, hogy Betlehemben iratkozzék fel. Betlehemben azonban sehol nem kaptak szállást, csak egy istállóban, az állatok között pihenhettek meg. Itt szülte meg Mária kisfiát, Jézust, akit jászolba fektetett.
Pásztorok tanyáztak a vidéken a szabad ég alatt, és éjnek idején őrizték nyájukat. Egyszer csak egy angyal jelent meg előttük. Nagyon megijedtek. De az angyal megnyugtatta őket:
„Ne féljetek! Örömhírt mondok nektek! Menjetek Betlehembe, mert megszületett a Megváltó, Jézus. A jel, amiről felismeritek: bepólyálva fekszik egy jászolban.” Akkor a pásztorok gyorsan útra keltek, s meg is találták a szent családot: Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő gyermeket, és elmesélték, mit jövendölt Jézusról az angyal.
Eközben, mint erről Máté evangéliumában olvashatunk, bölcsek – mágusok, csillagjósok – jöttek napkeletről, őket egy fényes csillag vezette Betlehembe, gazdag ajándékokkal megrakodva érkeztek. A csillag éppen a fölött a hely fölött állt meg, ahol a gyermek volt. A bölcsek köszöntötték őt és Máriát, s királyhoz méltó ajándékaikat átadták nekik.
Az az éjszaka, amelyen Jézus született, a kereszténység egyik legnagyobb ünnepe lett.
Forrás: Tészabó Júlia: Nagy karácsonyi képeskönyv, Móra Könyvkiadó
