József Attila csendesen fogadta a dicséretet…
József Attila és jó barátja, Fábián Dániel orvos, közíró gyakran órákig ültek egymással szemben anélkül, hogy bármelyikük megszólalt volna.
Legtöbbször, hogy meg ne zavarják őket, József Attila és Fábián Dániel elvonult a Japán kávéház hátsó páholyainak egyikébe. „Ezek az együttléteink voltak Attila pihenői” – írta Fábián Dániel a József Attiláról című kötetében.
„Mikor azonban Attila megtudta, hogy pénzt adtam a verseiért, nagyon megneheztelt rám. 1934. december 2-án maga hozta el a Japánba ajánlásával már előre ellátott gyűjteményes kötetét, a Medvetáncot, nehogy fizethessek érte, nehogy »megcsúfoljam«, ahogy mondotta. Úgy karácsony tájában megkérdezte: »Melyik versem tetszett a legjobban?« – »A Mama – válaszoltam. – Ez remekmű!«
Attila mélyen a szemembe nézett, s melegen szorította meg jobb kezem csuklóját. Aztán elmerengett, mintha valakit keresett volna emlékezetében. Én és Attila, csendes barátok voltunk.”
Forrás: Fábián Dániel: József Attiláról
