„Azért jöttem, hogy cirógassalak, / hogy dédelgesselek, nógassalak. / Kettőnk fölött is lebukik a nap: / azért jöttem, hogy egyszer lássalak.” Ezen a héten a 110 éve született Karinthy Gábor versét ajánljuk.
Karinthy Gábor költő (1914–1974) Karinthy Frigyes első házasságából született fia, a nyugatos nemzedék tagja, nagy költő volt. Lehetett volna még sokkal nagyobb – mondjuk akár érettségi tétel –, ha nem vonul ki a világból idejekorán, ha nem fordul magába, és hallgat el örökre.
Olyan családba született, amely kötelezte. Karinthy Gábor azonban nem kért a versenyből, senkit sem akart legyőzni, senki fölé nem akart kerekedni, csak hagyják őt békén – nyilasok, lélekbúvárok, értetlenkedő, kegyetlenül tréfálkozó barátok, mindenki. Ő mindössze egy kis, sárga szobára vágyott színes poharakkal, ahol szerényen meghúzódhat, álmodozhat, verselhet kedvére.
Más dolga neki nem is volt e világon. Mire mindez meglett, a költő benne örökre elhallgatott. Karinthy Gábor élete valós és fiktív elemekből szőtt történetét Karinthy Márton Ördöggörcs – Utazás Karinthyába című könyve is elbeszéli.
Karinthy Gábor 1914. december 17-én született Budapesten és 1974. november 13-án hunyt el Budapesten.
KARINTHY GÁBOR: SZERENÁD
Azért jöttem, hogy felkeresselek.
Azért jöttem, hogy fenyegesselek,
hogy megharapjalak, hogy üsselek.
Azért jöttem, hogy megszeresselek.
Azért jöttem, hogy megsirassalak.
Azért jöttem, hogy szívig hassalak,
hogy könnyeimmel vérig mossalak.
Azért jöttem, hogy felforgassalak.
Azért jöttem, hogy cirógassalak,
hogy dédelgesselek, nógassalak.
Kettőnk fölött is lebukik a nap:
azért jöttem, hogy egyszer lássalak.
