Vers a hétre – Kemény István: Néhány jellegzetes hold

Szerző: Lázár Zsanett / 2021. október 25. hétfő / Kultúra, Irodalom

„Nos, este / mégis feltámad nagyon sok mese, / ha alszom, / alvóholdam lakói körülállnak, / kinevetnek / s a lelkem meghűlt gömbökben száll tovább” Ezen a héten a 60. születésnapját ünneplő Kemény István versét ajánljuk.

Kemény István a 80-as években induló nemzedék jelentős, és írókörökben az egyik legnagyobb hatású, eredeti hangú és kísérletező kedvű alkotója. Költői hangja, mondanivalója sokáig velünk maradnak, foglalkoztatnak: „holdfényben / mindenki hold, és a hold az mind ilyen: / unalmas”

„Mindannyian Kemény István zakójából bújtunk elő” – mondtam egyszer, nyilván valamennyire elfogultan is. Ma sem gondolom másként, csak óvatosabban fogalmaznék: alig tudjuk kivonni magunkat hatása alól – legalább két, de inkább három költőgenerációt érintett meg és befolyásolt munkássága, melynek minden korszaka revelatív. Ugyanis Kemény újabb és újabb szabadságfokokat hódít meg, és csábítja is olvasóit ezek felé – más kérdés, hogyan tudunk élni vele. Pályája elején tudatosan és felszabadult játékossággal építette versvilágába a különböző mítoszokat, legendákat vagy akár a sci-fik kellékeit, majd lassanként saját mitológiává gyúrta össze őket, és egyre fesztelenebbül lett képes banálisnak ható mondatokat verssé formálni, vagy ahogy máig is tud és mer szándékosan verset „rontani”: ezek a gesztusok mind a szabadság elemi igényéről és teljes megéléséről szólnak. (k. kabai lóránt)

Kemény István József Attila-díjas magyar író, költő 1961. október 28-án született Budapesten.