Cikk elküldése

Küldd el e-mailben a(z) Vers a hétre – Lewis Carroll: Télen című cikket ismerősödnek!

Neved:

E-mail címed:

A címzett neve:

A címzett e-mail címe:

Üzenet:

A levelet sikeresen elküldtük!
Köszönjük, hogy tovább küldted cikkünket!

Kultúra

Vers a hétre – Lewis Carroll: Télen

Szerző: / 2021. január 11. hétfő / Kultúra, Irodalom   

„Télen, ha már a rét deres, / elfúvom e dalt, hogy nevess – / Tavasszal, ha zöld a berek, / elárulom, mit tervezek.” Ezen a héten a 123 éve elhunyt Lewis Carroll versét ajánljuk Szabó Magda fordításában.

A matematika professzor irodalmi vénával is rendelkezett, kezdetben humoros szatirikus írásokat publikált különféle lapokban, majd 1856-ban felvette a Lewis Carroll írói nevet, amely játék saját nevével. 1865-ben jelent meg Alice Csodaországban című regénye, amely a legnépszerűbb gyermekírók egyikévé tette.

Carrollt a szürrealizmus előfutáraként emlegetik, egyik sajátos ötlete volt, hogy valaki bármikor átléphet a tükör egyik oldaláról a másikra. Meséinek, költeményeinek logikája valójában közelebb áll a játékelmélethez, vagy az imaginárius számok elméletéhez, mint a gyermeki közvetlenséghez.

Lewis Carroll angol matematikus, fényképész, író és költő 1832. január 27-én született és 1898. január 14-én hunyt el.

 

LEWIS CARROLL: TÉLEN

Télen, ha már a rét deres,
elfúvom e dalt, hogy nevess –

Tavasszal, ha zöld a berek,
elárulom, mit tervezek.

Nyáron, ha nőnek a napok,
tán megérted, mit dalolok.

Ősszel, ha a lomb sárga lesz,
fogj tollat, tintát és jegyezz.

Ment a halaknak üzenet,
megmondtam: „Így s így tegyenek.”

A tengerbeli kis halak
megküldték a válaszukat.

Az volt a halak válasza:
„Nem tehetjük, uram, noha…”

Megint üzentem én nekik:
„Jobb, ha szavamat megszívlelik.”

A halak mulattak nagyon,
s szóltak: „Minek ez az izgalom?”

Többször üzentem, s újra csak
fütyültek rám a kis halak.

Fogtam egy új üstöt, nagyot
jó lesz arra, mit gondolok.

Szívem dobogott-dibegett,
csorgattam bele kútvizet.

De jött és így szólt egy alak:
„Már alusznak a kis halak.”

Megmondtam neki kereken:
„Keltse fel őket iziben!”

Jó hangosan, értelmesen
fülébe mondtam élesen.

Az alak mord és büszke volt,
„Ne tessék ordítozni!” – szólt.

Büszke és mord volt az alak,
így szólt: „Költöm őket, hacsak…”

Fogtam egy srófhúzót, s megyek,
hogy vekkerük magam legyek.

Hogy láttam, a ház zárva van,
s rúgás, kopogás hasztalan,

hogy láttam, nem ereszt a zár,
a kilincshez kaptam, habár…
(fordító: Szabó Magda)