„Itthon van csiz úrfi, jó városi alak. / Furcsán néz ki ő nagysága: / Pápaszem szemére vágva / S a fején köcsögkalap.” Ezen a héten a 172 éve született Mikszáth Kálmán versét ajánljuk.
Mikszáth Kálmán a rimaszombati kisgimnázium tanulójaként az önképzőkörben írja első prózáit, verseit. Merthogy a jó palóc Mikszáth verseket is írt. S bár nem azok alapján ismerjük őt, élvezet olvasni ízes, humorral és kritikai érzékkel átitatott költeményeit.
„Sokszor mondották, sokszor le is írták, hogy Mikszáth Kálmán az eddigi magyar irodalom legnagyobb regényírója. Nem lehet oly szűken megszabni a legjobb, legszebb, legjelentékenyebb magyar széppróza irodalom körét, hogy Mikszáth ne a legelsők között foglaljon helyet.” (Hegedűs Géza)
Mikszáth Kálmán író a 19. század második felének kiemelkedő elbeszélője 1847. január 16-án született Szklabonyán és 1910. május 28-án Budapesten.
MIKSZÁTH KÁLMÁN: MADÁR-PÁRBESZÉD
Itthon van csiz úrfi, jó városi alak.
Furcsán néz ki ő nagysága:
Pápaszem szemére vágva
S a fején köcsögkalap.
Óh bájos kisasszony – így szól a czinkéhez
Mesélve utazásait, –
Gyalázatos élet van itt
A városihoz képest.
Milyen szép a város, mennyi pompa, fény,
Hagyja itt az erdőt czinkém!
S jöjjön oda a hol szintén
Ilyen kalap lesz fején.
A szomszéd fán a mókus üldögélt,
Hallgatván mit a két madár beszélt,
A csiz szavára csóválta fejét:
„Ej, ej, no lám, de ostoba beszéd!”
De a czinke feleletét
Annál jobban helyeselte;
Bólingatott a fejével.
S talpát tapsra összeverte.
